Csernobil: A katasztrófa árnyékában
Napra pontosan 30 éve történt a csernobili atomkatasztrófa. Azelőtt Csernobil és Pripjaty csendes kis városok voltak, azonban a baleset egyik napról a másikra fenekestől felforgatta az emberek és az ország életét. Hogyan telt el a zónában ez a három évtized? És mi a helyzet most?
Nos, a történetet valószínűleg mindenki ismeri, de legalábbis hallott róla. Aki esetleg nem ismerné a sztorit, annak dióhéjban annyit, hogy a Csernobili – vagy eredeti nevén a Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű építéséről 1966. szeptember 29-én született döntés a szovjet pártvezetésről, az építési munkálatokat pedig 1970-ben kezdték el.
Az erőművel párhuzamosan egy új város, Pripjaty építkezésébe is belekezdtek, amely a nukleáris létesítményben dolgozók új lakhelyének terveztek. A reaktoroktól mintegy 5 km-re épített teljesen új települést a jövő városának szánták, a szovjet ideálok által tökéletesen megtervezett mintatelepülésnek. Felhúzták az első emeletes házakat, kialakították a városi adminisztráció épületeit, a város szívében pedig a középületek helyezkedtek el: üzletel, „kultúra palotája”, szálloda, iskolák, óvodák és sportkomplexumok.
A soha át nem adott "vidám"park napjainkban
Amikor még minden szép volt:
A város fénykorában (forrás: pripyat-city.ru)
A Szovjetunió legnagyobb erőművének tervezett Csernobili Atomerőműben 6 reaktort akartak építeni, amelyek összesen 6000 Megawatt teljesítményt szolgáltattak volna. Ennek megfelelően az 5-ös és a 6-os blokk építését 1981-ban kezdték el. Az ötös reaktor 1986-ra 85 százalékban készen állt, a beindítását abban az évben tervezték.
Az atomerőműben a 4-es blokk éves karbantartásához készülődtek a szakemberek, amely keretében egy kísérletet szerettek volna végrehajtani az üzemeltetők, de bizonyos biztonsági előírásokat nem vettek figyelembe. Emiatt pedig 1986. április 26-án, szombaton, hajnali 1:23:58-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás.
A helyi lakosok a katasztrófa reggelén még csak találgatták, hogy mi is történt valójában, azonban sokan tudták, hogy ebből később nagy probléma lehet. Már aznap megjelentek a katonai és a mentesítő járművek, amik azonnal munkához láttak. A helyi vezetés próbálta nyugtatgatni a lakosságot, de a többség a rengeteg katonai jármű és a védőruhás, maszkos emberek láttán sejthették, hogy itt valami nagy baj van.
Április 26. éjjelén, több mint 24 órával a robbanás után a hivatalos küldöttség meggyőződött a sugárzás mértékéről. A baleset után több két nap telt el, mire a szervek elrendelték közeli Pripjaty város kiürítését, de addigra sok ember hatalmas mértékű sugárterhelést kapott. A kitelepítés eredetileg ideiglenes lett volna, sokan nem is vittek magukkal megfelelő mennyiségű ételt és ruhákat, mivel számítottak a visszatérésre.
Végül a lakosok soha nem térhettek vissza. Az elkövetkezendő napokban kitelepítik Csernobil lakosait is, majd ezután sorra jön az erőmű 30 kilométeres körzetében az összes település. A többi már történelem...
A katasztrófáról több dokumentumfilm is készült, amik valósághűen adják vissza csernobili atomkatasztrófát, és az azt követő "harcok" és megpróbáltatások történetét.
Sokan nem tudják, de a fel nem robbant csernobili reaktorok a baleset ellenére is tovább működtek
A működésképtelen négyes blokk mellett később leállították a hármas blokkot is, az 1-es és 2-es reaktorok azonban még majdnem egy hónapig – magas sugárszennyezettség mellett – tovább működtek. Végül a sugárzás veszély miatt a szovjet vezetés úgy döntött, hogy ideiglenesen leállítja az erőmű még működő blokkjait kármentesítés céljából.
1986 nyarán-őszén Csernobil területén jelentős sugármentesítést végeztek annak érdekében, hogy a város adminisztratív központként továbbra is használható legyen.
1986. október 1-én, vagyis alig hat hónappal a baleset után és még a szarkofág befejezése előtt az első reaktort újra beindították, majd november 5-én a kettes is újra munkába állt, sőt, 1987 december 4-én a 3. blokkot ismét beindították, így a Csernobili Atomerőmű első három reaktora újra működésbe lépett a még mindig magas sugárszennyezettség ellenére. A reaktorok dolgozói nagyon rossz és veszélyes munkakörülményeknek voltak kitéve. A baleset előtti éves sugárzásdózis normát 5 röntgenről 25-re emelték, így hivatalosan normális érték lett az, ami korábban a megengedett dózis ötszörösét jelentette.
A vezetőség tervezte az erőmű további bővítését, a 5-ös és a 6-os reaktor építésének folytatását, de ez a közvélemény már nem nézte jó szemmel tekintve arra is, hogy ez a kettő is ugyanazzal a technikával épület volna fel, mint a felrobbant 4-es reaktor.
A '90-es években években is történtek kisebb balesetek a működő blokkokban, de ezek nem bírtak nagy jelentőséggel, mivel a hatásai "nem lépték át" a 30 km-es zóna határát. Az újabb balesetek miatt az ukrán parlament úgy döntött, hogy a csernobili atomerőművet legkésőbb 1993-ban bezárják. Az ukrán képviselők az atomenergiát túl veszélyesnek ítélték meg, és Ukrajna területén moratóriumot hirdettek a további erőmű építésekre, de ez sem tartott sokáig: még abban az évben a moratóriumot feloldották, a Csernobili Atomerőmű működtetését pedig határozatlan ideig folytatták.
Nemzetközi megállapodás vetett véget a csernobili atomerőműnek
Nemzetközi nyomásra azonban 1995. december 25-én az ukrán kormány memorandumot írt alá a G7-es országokkal és az Európai Unió bizottságával: a megállapodás értelmében Ukrajna végleg leállítja a még működő csernobili reaktorokat, cserébe pedig pénzügyi támogatást kap a reaktorok leállítása miatt bekövetkező károk és csernobili katasztrófa leküzdésére.
Így ennek megfelelően 1996. november 30-án végleg leállították az első blokkot, 1999 március 15-én pedig a kettes reaktort zárták be végleg, végül 2000. december 15-én az utolsó működő csernobili reaktort, a 3-as blokkot is leállították. A robbanáskor még az építési fázisban járó 5-ös és 6-os reaktorok manapság is ugyan úgy befejezetlenül állak, ahogy akkor, 1986-ban leálltak a munkával.
Akkor és most
Élet az atomreaktor után
Pripjaty kiürítése után néhány hónappal az erőműtől 50 kilométernyire keletre megkezdődött egy új város, Szlavutics építése. Házait, középületeit, infrastruktúráját az akkor még létező Szovjetunió tagköztársaságai ajándékozták a visszaköltözőknek, és az újonnan odatelepülőknek. Ma a városnak húszezernél több lakosa van.
A csernobili katasztrófa után a sérült 4. blokk köré egy hatalmas fém és beton szerkezetet (szarkofágot) húztak. Ez volt hivatott arra, hogy mintegy védőpajzsként megakadályozza a radioaktív anyagok kijutását a sérült reaktorból. Az 1986. november 30-án elkészült szarkofág működésének idejét 30 évben határozták meg, vagyis idén, 2016-ban járna le a "szavatossága".
A mentesítéshez használt járműveket szépen sorban leállították egy előre kijelölt helyre. Ez lett Rassokha, a világ egyik legnagyobb roncstemetője. Harckocsik, helikopterek, tűzoltók teherautók és szállítójárművek ezrei sorakoztak egykoron egy Csernobilhoz közeli erdő eldugott szegletében. 2008-ban a telepet felszámolták.
Ebben a videóban látszanak az egykori lakosok járművei, miután összegyűjtötték őket, bezúzták, majd pedig elásták mindet.
Rassokha - Roncstemető Csernobil közelében
A Csernobili Atomerőműben jelenleg is folyik a munka, ugyanis a régi, már "lejárt szavatosságú" szarkofág fölé egy újabb fog kerülni. Az 1.3 milliárd dollárba kerülő projekttel előreláthatólag 2017 végén fognak végezni. Az elkészült új szarkofágot ráhúzzák a felrobbant 4-es reaktor fölé, majd pedig kézzel vezérelt gépekkel elfogják bontani. A 4-es reaktor elbontásával pedig a tervek szerint 2023-ra végezniük kell.
Az új szarkofág készülőben
Távolban a 4-es rektor, az új szarkofág pedig épül
Napjainkban
A kormány a '90-es évek végén engedélyt adott a 65 év felettiek számára, hogy újra visszatérjenek a zóna peremterületein található falvakba az egykori lakosok. Ők jelenleg is ott élnek.
A térséget a baleset 25. évfordulóján, 2011. márciusában megnyitották az idegenforgalom számára. Az egykor még szigorúan őrzött tiltott Zóna napjainkban felkapott turistalátványosság lett, filmeseket, zenészeket, írókat és játékfejlesztőket ihletett meg a kihalt város. Az Ideglelés Csernobilban és a Die Hard 5. részében is szerepet kapott a szellemváros, igaz, csak díszletként, amit hazánkban épített fel a filmes stáb.
Ismert együttesek még klipet is forgathattak a kihalt városban:
A 4-es reaktor vezérlőtermét már 3D-ben is meg tudjátok nézni!
Pripjaty szellemvárosát napjainkban is rengetegen keresik fel és látogatják meg a világ minden tájáról. Így tett egy jó ismerősöm, Nagy Károly is, aki alig két hete járta be Csernobilt, Pripjaty városát és a környező izgalmas helyeket, ahol több mint 3000 fotót készített. A cikk végén az ő friss munkájából láthattok egy válogatást egyenesen a csernobili zónából.
Írta, Hajner Gyula
Fotók: Nagy Károly
Korabeli fotók: pripyat-city.ru
Források:
- wikipéda.hu
- kitekinto.hu
- pripyat-city.ru/
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a Szellemvárosok Magyarországon csatornájára vagy látogasd meg a Szellemvárosok a világban oldalt még több elhagyatott helyhez!