Szovjet repülőkatasztrófa a Bakonyban

246_2458110_1280.jpgHazánk területén számos repülőbaleset történt a rendszerváltás előtt, amikről jobbára csak egy kis hasábban jelenhetett meg hír az újságban és amikre többnyire csak 90' után derülhetett fény. A huszonnyolc éve történt helikopter-balesetben több magas rangú szovjet tiszt is odaveszett.

 A tragikus helikopter-baleset 1987. október 19-én történt. A katasztrófáról az országos napilapok a moszkvai TASZSZ hírügynökség alapján rendkívül szűkszavúan adtak hírt.

Akkor így szólt a hír:

"Helikopterkatasztrófa következtében, a szovjet hadsereg öt tábornoka, a jármű pilótája és fedélzeti technikusa vesztette életét október 19-én" - jelentette a szovjet honvédelmi minisztérium lapja, a Krasznaja Zvezda. "Szolgálati feladatainak teljesítése közben elhunyt Vlagyimir Sutov vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főcsoportfőnök-helyettese, Erlen Porfirjev vezérőrnagy, a szovjet Déli Hadseregcsoport vezérkari főnöke (utóbbi egység állomásozott Magyarországon - a szerk.), Jurij Rjabinyin altábornagy, a szovjet fegyveres erők vezérkarának felelős beosztású munkatársa, Kirill Tromifov altábornagy, a szovjet fegyveres erők híradófőnökének helyettese, Vlagyimir Bardasevszkij vezérőrnagy, a szovjet fegyveres erők vezérkarának felelős beosztású munkatársa, valamint Alekszej Gurenkov százados helikoptervezető és Alekszandr Goncsarov főhadnagy, fedélzeti technikus".

A tábornokok életrajzát ismertető, szolgálati munkásságukat és emberi tulajdonságaikat méltató nekrológokat Dimitrij Jazov honvédelmi miniszter írta alá.

Hétpecsétes titokként kezelték a tragédiát a szovjet és magyar államszervek

Ma már tudjuk, hogy minden bizonnyal szovjet Mi-8 típusú helikopter tragédiája a Bakony legmagasabb pontjához, a Kőris-hegyhez közeli, 661 méteres Kék-hegyen történt több mint 28 éve. Apró kérdőjel akad a helikopter típusát illetően. A szovjet tábornokokhoz jobban "illett volna" az Mi-9-es helikopter, amely az Mi-8 típus bővített változata volt. Az Mi-9-esek légi vezetési pontként funkcionáltak. A gyakorlatban ez jelentette, hogy az MI-9-es fedélzetéről a szárazföldi csapatok műveleteit tudták irányítani a magas rangú tisztek. A szemtanúk szerint ugyanakkor négyszögletes ablakok voltak a lezuhant gép utastéren, ami egyértelműen az Mi-8-as sorozatra jellemző, míg az Mi-9-eseket körablakokkal szerelték fel.

246_2458110_1280.jpg

Egy ilyen Mi-8 PSz típusú helikopter lezuhant a Kék-hegyen 1987-ben

A Kék-hegy közvetlenül a megyehatáron áll, napjainkban Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozik. Hogy pontosan mi okozta a hét magas rangú katona halálát, Vándor Károly repüléstörténész kezdte el kutatni. A bakonyi helikopter-balesetet aligha meglepő módon, 1987-ben hétpecsétes titokként kezelték mind a magyar, mind a szovjet államszervek. Pár évvel a rendszerváltás után vált bizonyossá, hogy az öt szovjet tábornok vesztette életét hazánkban.

"A tököli szovjet vegyes század helikoptere a tököli repülőtérről indult a Pápa közel, Nagytevel melletti harcálláspontra. Nagytevel mellett volt a szovjet Déli Hadseregcsoport tartalék harcálláspontja, az atombiztos objektum földdel fedett bunkerrendszerben kapott helyet" - írja Vándor Károly, a "Légierő Társbérletben" című könyvében.

Az üzemanyag pillanatok alatt lángra kapott

Miután a helikopter nekicsapódott a Kék-hegynek, bakonyi favágók, erdészek siettek a bajbajutott katonák segítségére. Egykori vezetőjük, Vigh József nyugalmazott kerületvezető erdész elevenítette fel emlékeit lapunknak a szörnyű napról.

"Ködös őszi nap volt. A kisszépalmapusztai vadászháznál tartózkodtam, amikor délkeleti irányból, Zirc felől közeledő helikopterre lettem figyelmes kora délelőtt. A gép szemmel láthatóan alacsonyan repült, a motor hangja rossz volt. Ez a gép nem fog elrepülni Pápáig - gondoltam ösztönszerűen. Nem sokkal később reccsenést hallottam az erdészházhoz közeli Kék-hegy irányából. Favágó munkatársaim kiabálva rohantak felém, hogy helikopter zuhant arra a területre, ahol épp dolgoztak. Azonnal hívtam a főnökömet és kértem, hogy értesítse a mentőket.

Ezt követően szaladtam a hegyre, akkor még pár perc alatt könnyedén meg tudtam mászni. Amikor a helikopterhez értem, a pokol fogadott. Az üzemanyag pillanatok alatt lángra kapott, a környező fákat is lángba borította. Az izzó roncsból próbáltuk volna menteni az eszméletlen embereket, de reménytelen volt. A másodpilóta helyén ülő, viszonylag fiatal tisztet az egyik favágó, Palkovics Antal szabadította ki a lángoló gépből. Több mint bátor tett volt. Tóni pár éve halt meg, megérdemli, hogy az utókor megismerje a nevét. A saját életét kockáztatta, bármikor felrobbanhatott volna a helikopter" - folytatta Vigh József.

"Az eszméleténél lévő, másodpilóta helyén ülő férfit pokrócban vittük le az erdei úton lévő lovasfogatokhoz. A sérült beszélt, de nem értettük, mit mond. A Zircről küldött mentő gyorsan a helyszínre ért, ám nem szállították el azonnal az egyedüli túlélőt. Megkérdeztem tőlük, miért nem indulnak, mire azt a választ kaptam: megtiltották nekik, hogy elszállítsák a szovjet katonát."

Ezután katonai UAZ típusú mentőautó jött, amely a sérültet a pár száz méterre lévő tisztásra vitte. Ide le tudott ereszkedni az a katonai helikopter, amely tudomásom szerint a győri kórházba szállította a szovjet férfit"

nevtelen3_1.jpg

A Kék-hegy keleti oldalán történt a katasztrófa

nevtelen_3.jpg

Vigh József

nevtelen2_2.jpg

A katasztrófa helyszíne

nevtelen4_1.jpg

Ide hozták le a túlélőt

A negyvenes években egy német és egy amerikai katonai gép szintén lezuhant a Kőris-hegyen

Bár a katasztrófát követően a szovjet haderő gondosan összetakarította és elszállította a helikopter roncsait, néhány darab elkerülte a figyelmüket. Ezeket Vigh József évekkel később összegyűjtötte a fiával.

Dr. Vigh Tamás kutatta a bakonyi légi szerencsétlenségeket, írása ("Légi balesetek a Kőris-hegy térségében") a Magyar Repüléstörténeti Társaság évkönyvében jelent meg 2010-ben.

1944-ben a német Luftwaffe Messerschmitt típusú vadászgépe csapódott a Kék-hegybe, míg két évvel később egy C-47-es típusú amerikai katonai szállítógép zuhant le Kőris-hegyen.

A szörnyű tragédia után kitüntetéseket osztogattak a szovjetek

"Aki részt vett a mentésben, meghívták a budapesti szovjet nagykövetségre. Az Andrássy útra voltunk hivatalosak, kitüntetést kaptunk. Természetesen diszkréten kezelték a pezsgős fogadást. Összesen 5000 forintot kaptunk jutalmul, ami akkor jelentős pénznek számított." - emlékezett vissza.

Akadt egy kárpátaljai, magyar származású szovjet tiszt, vele egész jól elbeszélgettem. Miután megtaláltuk a közös hangot, nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle: hogy van a fiatal férfi, akit sikerült kimenekíteni a tűzpokolból? A beszélgetőpartnerem zavarba jött és türelmemet kérte. Az egyik ajtón sietve távozott. Soha többet nem láttam.

Egy magyar katona visszaemlékezéséből több is kiderül:

"Én 1987 augusztusától Pusztaszemesen sorkatona voltam a lokátoros századnál. Diktor voltam, aki a rajzoló által a lokátorosoktól kapott infók alapján, a nagy plexi táblára rajzolt repülőgép, és helikopter mozgásokat beolvassa egy mikrofonba. Ez egy láncba fűzött csatornán onnan kb. 2 perc múlva Moszkvában volt. Én voltam szolgálatban és én adtam le a vészjeleket, hogy eltűnt egy helikopter. Ugyanis a Balaton a Bakony környékét, a Börgöndön mozgó gépeket mi láttuk a legjobban Pusztaszemesen. A helikoptereket egyébként is sokkal nehezebb követni a viszonylag lassú és alacsony repülésük miatt. Nos azonnal kértek tőlem megerősítést, én azt megadtam. Fél órán belül oroszok hallgattak ki személyesen ott a laktanyában, hogy mi történt, és mikor , mert így tudták bemérni a pontos helyet, ahol történhetett. Én nem sokkal később jutalom eltávot kaptam ezért, és otthon Pécsett olvasva a híreket, újságokat megdöbbenve olvastam, hogy mindezt Szovjetunióra írták, mint helyszínt... Természetesen mi tudtuk, hogy ez nem így volt...

Én akkor 22 éves voltam alig túl az eskün, augusztusban vonultam be. De a kiképzés alatt a legjobb diktor lettem pörgött a nyelvem és más ilyen hamar szolgálatba raktak élesben. Olyan gyorsan történt minden , hogy fel sem fogtam. Én egyszerűen csak csináltam a dolgom, a nadrág akkor lett tele, amikor nagyon komoly emberek már személyesen is megjelentek.... A "taktika" az volt, hogy nem szabadott megtudni, hogy ettől gyengült a Szovjet hadsereg, hogy a légi harcászat területén ilyen veszteség érte őket. Ezek többsége, akik elhunytak, elsősorban szakemberek voltak. Börgöndön voltak a harci helikopterek, Sármelléken a vadászrepülők. Nyugat felé e két jelentős bázis segítségével tekintgettek. A mi Cabina típusú lokátorunkkal még azt is láttuk, ha egy repülő kiállt a frankfurti, vagy párizsi kifutópályára..."

4_1.jpg

Palkovics Antal családjánál látogatóban a szovjet katonai ügyészség. A találkozó légköre barátságos volt - kép: Magyar Repüléstörténeti Társaság évkönyve (2010)

A tábornokok hivatalosan nem Bakonyban hunytak el

Az ünnepélyes fogadáson nem derült ki, mi történt az egyedüli túlélővel. Pár héttel később az újságokban megjelent rövidhírekből sikerült összeraknom, hogy ő szintén meghalt. A baleset helyszínét meghamisították. A tábornokok hivatalosan a mai Ukrajnában és nem Bakonyban hunytak el. - emlékezett vissza a történtekre Vigh József

Szeghalmi Balázs
Bálint Ferenc

Források:
- Légierő társbérletben - Vándor Károly
- kisalföld.hu