A holodomor Ukrajna történetének legtöbb emberáldozattal járó katasztrófája. Halálos áldozatainak számát 7 és 10 millió közé teszik, amiből 3 millió gyermek volt. A "holodomor" szót kifejezetten az ukrán területeken végbement éhínségre használja a világ.

Előzmény:

Az 1920-as években a Szovjetunió a rendszer ellenségének tekintett minden olyan társadalmi vagy gazdasági kezdeményezést, ami nem a rendszert szolgálta ki vagy helyezte előtérbe. Ukrajnában, sőt más tagköztársaságok ukránok lakta területein is, a szovjet korenizációs politika helyi változatává az ukránosítás vált. Ez az évtized az ukrán nemzeti kultúra és öntudat felívelését hozta. Az 1930-as évekre ez a folyamat a szovjet rezsim számára egyre riasztóbb méreteket öltött, és attól kezdtek el tartani, hogy a nemzeti kötelék erősebbnek bizonyulhat a kommunista ideológiához, illetve a szovjet birodalomhoz való ragaszkodásnál. Az ukránosítási politikának ezért hirtelen véget vetettek, a helyébe oroszosítási politikát állítottak, ami az ukránok lakta területeken jelentős szociális, kulturális és politikai konfliktusokhoz vezetett.

Ez időtájt a szovjet vezetés felgyorsította a mezőgazdaság kollektivizálását, Sztálin elrendelte, hogy az ukrán parasztoknak be kell lépniük a termelőszövetkezetekbe, terményeiket pedig be kell szolgáltatniuk. Először nem volt kötelező a tagság, de látva, hogy alig-alig volt olyan paraszt, aki belépett volna, később kötelezővé tették a belépést. Persze így is rengeteg ember volt, akik fellázadtak a rendszer ellen és nem akarták a terményüket beszolgáltatni. A szovjet rezsim ezért egyre fokozódó nyomást helyezett a parasztokra. A folyamat felgyorsítására 1929-ben és 1930-ban szovjet hivatalnokok tízezreit küldték vidékre, hogy rákényszerítsék a törvényeket a termelőkre és hogy részt vegyenek a téeszek működtetésében.
Sok gazdát megvádolnak, hogy a rendszer ellenségei, mert gabonát rejtegetnek, így akarták megfélemlíteni a vidéki lakosságot.

Ez a fajta felettébb erőszakos kollektivizálás mindenhol negatívan érintette a mezőgazdasági termelést, különösen Ukrajnában, ahonnan a század elején például az Orosz Birodalom teljes búzatermésének több, mint fele származott, hiszen a gazdáknak már nem volt érdeke, hogy minél többet termeljen. 1932-re például az volt a terv, hogy 90,7 millió tonna gabonát termelnek, amiből 29,5 millió tonnát gyűjt be az állam. A termés valójában katasztrofális, 55-60 millió tonna lett és az állam végül csak 18,5 millió tonnát tudott begyűjteni, az 1930-as és 1931-es mintegy 22 millió tonnával szemben.

Egy 1932 nyarán hozott törvény lehetővé tette a halálbüntetést, bármely köztulajdon ellopására. Mivel az összes termény az állam tulajdona volt, még az is, amit a gazda termelt meg magának, így ebben az éhínséges időszakban rengetegen folyamodtak a termények megdézsmálásához, hogy ne halljanak éhen. Akit pedig rajtakaptak, hogy az állam tulajdonát károsítja, helyben kivégezhették. A törvényen később ugyan enyhítettek, de azoknak, akik szervezetten pusztították az állami, társadalmi és szövetkezeti tulajdont, továbbra is  halálbüntetéssel voltak sújthatók.

Az 1932-es termés elmaradt a kormányzati várakozástól, hiszen kevés ember maradt, aki meg tudta volna művelni a földeket, és ők sem kaptak elegendő élelmet ahhoz, hogy a kemény fizikai munkát el tudják végezni. Így hát a szovjet vezetés a kulákokat kiáltotta ki bűnbaknak. A kulákok voltak azok a nagyobb földbirtokkal rendelkező parasztok, akik állattartással és földműveléssel meg tudták maguknak és a családjuk ellátására termelni a szükséges élelmet.
A kemény munkával, okosan, családi gazdálkodást folytató, önálló gondolkodású kulák természetes ellensége volt a téeszesítésnek, illetve a proletárdiktatúrának.

Ezt követően fegyveres bandák lepték el az ukrán falvakat, mindenütt elkobozták az összes élelmiszert, kisöpörték a padlást, az ellenálló parasztokat kivégezték, vagy börtönbe hurcolták.

A holodomorra emlékeztető plakát (forrás: wikipédia)

Megjelent a kannibalizmus

A blokád alá vett hatalmas területen az emberek kétségbeesésükben gyökeret, fakérget és füvet ettek, sőt, később felütötte a fejét a kannibalizmus is.
" - Emlékszem a szomszédomra, akinek volt egy kislánya, aztán a gyerek egyszer csak eltűnt. Amikor átmentünk hozzá, láttuk, hogy a fejét levágták, a teste pedig már a sütőben volt. " - így emlékezett vissza a borzalmakra Olena Goncharuk, aki a holodomor idején kisgyermek volt.

Bizonyíthatóan előfordult olyan eset is, hogy az emberek a saját halottaikat fogyasztották el. Egy túlélő visszaemlékezése szerint az a kocsi, ami a terményeket volt hivatott begyűjteni, egyben a halottakat is elvitte.
" - Bementek egy asszony házába és elakarták vinni a holttestét, de ő még élt és kérte, hogy ne vigyél el, mert még él. Mire azt válaszolták neki, hogy úgyis meg fog halni, mi pedig nem akarunk holnap is visszajönni. " - emlékezett vissza a történtekre Olena.

Az eredmény katasztrofális volt. Az ukrán vidéket, a világ egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területét, néhány hónapon belül általános éhínség sújtotta, csontsovány holttestek hevertek mindenhol az utcán.

Az éhhalált halt emberek sokszor hetekig feküdtek az utcán, mert nem volt, aki elszállítsa a testeket

1933 februárjában határozat született a vidék megmentéséért, aminek keretében 320 000 tonna búzát juttattak el közel 30 millió embernek. Ez nagyjából arra volt elég, hogy a mezőgazdasági munkaerőt életben tartsa, arra, hogy a földművelők tudjanak dolgozni. De emellett a földek megmunkálásában segítő állati erőt is etetni kellet, amire nem mindig futotta, így rengeteg ló és különböző igavonó hullott el.

Hogy megelőzzék az éhínségről a sajtóban való hírek terjedését, megtiltották a be-és kiutazást Ukrajnából és Don környéki területekről. Csak hivatalos engedélyek birtokában lehetett utazni.

Az áldozatok számával kapcsolatban eltérő becslések vannak: egyes ukrán történészek lehetségesnek tartják, hogy 10 millióan is meghalhattak az éhínség során, míg több nyugati történész 3 és fél millió áldozattal számol. A kutatók többsége úgy véli, hat-hétmillió ukrán veszthette életét az 1932-33-as népirtás idején. Az elhunytaknak hozzávetőleg a fele gyermek volt.

Éhhalált halt gyermekek fekszenek az utcán

A brutális eseményekre még sokáig nem derült fény. Még a második világháború után sem született meg egy újságcikk az éhínségről, de még egy riport sem. Nem is igazán lett volna olyan túlélő, aki ezekről a történésekről beszámolt volna a világnak, aki pedig mégis azt állította volna, hogy igenis volt, az könnyen a Gulágokon (kényszermunkatábor) találhatta magát. Csupán az 50. évfordulón, 1982-ben ismerték el hivatalosan Moszkvában a nagy ukrán éhínség tényét, habár azt az 1932-33-ban bekövetkezett állítólagos „szárazsággal” indokolták. 

2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

Holodomor emlékmű Kijevben

Megemlékezés 2014-ben. A 2006-os ukrán törvények szerint a holodomor népirtás volt

Azt tudni kell, hogy itt egy emberiesség elleni bűncselekményről van szó, nem egy adott nép ellen elkövetett bűncselekményről. Ha úgy tekintünk a holodomorra, mint olyan bűncselekményre, amely a volt Szovjetunióban több millió embert érintett, akkor megvan az alap a közös megemlékezéshez, ahhoz, hogy az oroszok, ukránok és más népek megbékéljenek egymással. Ha kizárólag az ukránok tragédiájaként fogjuk fel a holodomort, akkor csak konfliktust gerjesztünk azokkal, akik szintén áldozatai voltak ennek a tragédiának.  

Amikor népirtásról beszélünk, különösen a 30-as évekkel összefüggésben, akkor elsősorban a holokausztra gondolunk. A különbség az, hogy a holodomor nemcsak az ukrán népet sújtotta, hanem más népeket is Ukrajnában, sőt határain túl is – Kazahsztánban és Oroszországban. Ráadásul a holokauszt arra irányult, hogy kiirtsanak egy népet, míg a holodomornak – bár tagadhatatlan, hogy milliók estek áldozatául – nem az volt a célja, hogy eltüntesse a föld színéről az ukrán népet.
Ez egy brutális, embertelen politika eredménye volt, amelyet Sztálin úgy hajtott végre, hogy nem érdekelte az áldozatok száma. Elsődleges szándéka azonban nem az volt, hogy kiirtsa az ukránokat, hanem az, hogy végrehajtsa programját, kerül, amibe kerül. Annak árán is, hogy több millió paraszt és gyermek esik majd ennek áldozatul, a parasztok és a gyermekek pedig főként ukránok voltak.

Írta, Hajner Gyula
forrás:
- holodomorct.org
- bbc.com
- euronews