Az első részben már említett laktanya építési törvényt figyelembe véve Lestár Péter az 1881. április 8.-i közgyűlésen indítványozta, hogy Kecskemét városa építtessen gyalogsági garnizont is. Előbb ugyan a lovassági laktanya épült meg, de egy évtizeddel Lestár előterjesztése után hozzákezdhettek a gyalogsági laktanya építéséhez is. Miután elkészült az épület, az ezredesi objektumból költöztek át ide a katonák.

1892. július 20-án herceg Lobkowitz Rudolf altábornagy megtekintette az újonnan felépített laktanyát. Később visszatért, és 1902. július 21-én ismét szemlézett a garnizonban, illetve meglátogatta az itt állomásozó 38-as gyalogezred bakáit. Az 1900-as évektől már kantin is működött a laktanyában. Később, a világháború során, itt is ápoltak sebesülteket, 1915. február 16-án zenés misét is rendeztek a betegeknek. A háború után a nemzetőrség ugyan őrizte a laktanyát, de mégis eltűnt a laktanyából: 500-600 korona értékű szabó- és cipőanyag, ezüst készletek, és a szeszes ital állomány is megcsappant.

Az 1920-as évek elején a szegedi 9. honvéd gyalogezred III. zászlóalja, majd azt felváltva a II. zászlóalj állomásozott a laktanyában 1932. október 1-ig, amikor a 7. honvéd gyalogezred I. zászlóalja települt ide Kaposvárról, Szörényi Árpád őrnagy vezetésével. Később az ezred a város háziezrede lett, 1939. november 26-án ünnepség keretében csapatzászlót kaptak a várostól. 1942. május 31-én (a Hősök Napján) emléktáblát állítottak a laktanyában az I. világháborús áldozatoknak.

A laktanya az első világháború előtt (fotó: www.postcards.hungaricana.hu)

A második világháború végén hadifogoly gyűjtő-táborként szolgált a garnizon. 1945 tavaszán a laktanya felvette a Zrínyi Miklós nevet. Három évvel később az I. emeleten lakásokat alakítottak ki a rászorulóknak, és bérbe adták őket. Ezt követően 1950-ben rövid ideig itt települt a 12. lövészhadosztály parancsnoksága, majd a laktanya szovjet kézbe került. Ezután átépítéseket hajtottak végre az épületeken, és a laktanya déli részét a hatvanas években kibővítették két tiszti lakóházzal, illetve még egy altiszti szállóval (bár nem kizárt, hogy ezt még a Néphadsereg építtette). Az itt állomásozó szovjet alakulat 1989-ben távozott, a laktanya a többi laktanyával együtt a HM-hez került, majd egy évvel később a város vette át.

„Kecskemét, 1994. november 14. hétfő. A városi közgyűlés döntött arról, hogy a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Zeneművészeti Szakközépiskola a Ferenc József laktanyába költözhet. A nagyhírű kulturális és oktatási intézmény jelenlegi helyét a református egyház visszakapta. A kormány az iskola átköltöztetésének támogatására 500 millió forintot ítélt meg. Az elkészült műszaki terv szerint viszont az egykor a város által építtetett, majd a szovjet csapatok által használt, s immár megüresedett laktanya oktatási célra való felhasználásához több mint egymilliárd forintra van szükség. A képviselő-testület a rendkívül magas összeg ellenére is megszavazta költségvetéséből a felújításhoz, átalakításhoz szükséges 800 millió forintot.” – Írta az MTI 1994. november 14.-i tudósítása.
Erre az összegre bizony szükség is volt, hiszen a szovjetek meglehetősen leromlott/lelakott állapotban hagyták itt az épületeket, néhol a vakolat teljesen lemállott, és kivillant a csupasz téglafal is. A nyílászárók siralmas állapotáról már nem is beszélve.

A kivonulás utáni állapotok:

Kattints a képre galéria megnyitásához

 A főépületet a kivonulás után felújították és kibővítették, jelenleg a Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskolaként működik itt, a tiszthelyettesi/nőtlen tiszti szállót pedig szintén renoválták, és átalakították inkubátorházzá.

Akkor és most:

A két lakóépületet sem hagyták magukra, a szovjet tisztek egykori lakásait magyar családok foglalták el, igaz ezeket a lakásokat is fel kellett újítani, hogy újra használatba vehessék őket. Hiszen, a távozó szovjetek a berendezések, csövek nagy részét, a villanykörtéket, de még a WC deszkát is leszerelték és eladták (ezt képek tanúsítják). Az itt hagyott lakásokért négyzetméterenként 26 ezer forintot kért a szovjet fél.
A magyar kivitelezők becslései lapján azonban 6-7 ezer forint volt a reális érték, mivel java részt csak szerkezet az, ami használható maradt az épületekben. És akkor még a terület kármentesítéséről nem is esett szó. A csapatkivonással járó pénzügyi tárgyalások még sokáig elhúzódtak, ezt később részletezem is.

A szovjet tiszti lakásokba magyar családok költözhettek

Az itt települt alakulatok:

 38. k. und k. gyalogezred (1868-1918) - A legendásan sok csatában győztes alakulat majd’ 50 évig állomásozott Kecskeméten. A parancsnoka Anton Ritter Mollináry altábornagy volt, aki 37 évig volt a parancsnok. A Mollináry ezred az I. világháborúban mindegyik fronton megfordult.

M. kir. 9. (szegedi) honvéd gyalogezred (1920-as évek elejétől 1932-ig)– A laktanyában állomásozott a III. zászlóalj, majd őket felváltotta a II. zászlóalj.

M. kir. 7. (Zrínyi Miklós) honvéd gyalogezred (1932. október 1-től a II. vh-ig) A 13. gyaloghadosztály egyik alakulata volt, a parancsnokság az Árpád körúti laktanyában állomásozott. A felvidéki bevonuláskor az ezred ikerezredet (31. gyalogezred) állított fel.

MN 1709. (1950 nyarától októberig) – A 12. lövészhadosztály parancsnoksága települt itt rövid ideig néhány közvetlen alakulatával, majd október 10-15 közt áttelepült Kiskunhalasra.

Szovjet alakulatok: Egyenlőre nincs pontos információ

Források:

A részletes forráslista az engedélyekkel egyetemben a sorozat befejező részben kerül feltüntetésre (ahogyan az első rész esetében is).

Írta, Daczi Péter

A kecskeméti laktanya sorozat első és második részét itt olvashatod.