Aokigahara - Az öngyilkosok erdeje (18+)
Aokigahara, vagy másik ismert nevén Dzsukai - A fák tengere, Japánban, a Fudzsi Hegy tövében elterülő mintegy 35 km²-es erdő. Számos turistalátványossággal rendelkezik, többek közt sziklás, jeges barlangokkal. Az erdőt környékén fekszik három település: Nariszava, Asivada és Kamikuisiki.
Az erdő jelentős szerepet játszik a japán mitológiában, mint a démonok lakhelye, emellett az egyik legkedveltebb hely az öngyilkosok körében; 2002-ben 78 holttestet találtak mindazok ellenére, hogy az erdő számos pontján japán illetve angol nyelvű táblák buzdítanak arra, hogy gondolják át szándékukat. A fák sűrűségének és az állatok kis számának köszönhetően az erdő hátborzongató csendjéről is ismert, ezen tulajdonsága miatt kapta a „fák tengere” nevet.
A talaj elsősorban vulkanikus kőzetet tartalmaz, ezáltal nagyon nehéz bármiféle eszközzel, csákánnyal, lapáttal megtörni. A növényzetet főleg fehér cédrus, fenyő és egy puszpáng-féle bukszus alkotja. Helyi önkéntesek nemhivatalos útvonalakat jelöltek ki ragasztószalaggal az erdőben, ezek mentén szokták megtenni az éves „testvadászatot”. A műanyag szalag soha nincs eltávolítva, így kiváló útmutatóként szolgál az erdő turistalátványosságaihoz vezető utakhoz (Jég-barlang, Szél-barlang). Az első pár kilométer megtétele után az erdő sokkal tisztább, érintetlenebb, nincsenek egyértelmű nyomai az emberi látogatásoknak.
Története:
A japán mitológia szerint az erdő démonok (yurei-k) lakta hely, elsősorban a sok öngyilkos miatt, akik ide jönnek, hogy elvegyék az életüket. Démonok lakta, mivelhogy az öngyilkos ember lelke a pokolba kerül. A helybeliek régi koroktól kezdve úgy beszélnek róla, hogy mindenestől el kell kerülni, meredek útjain a kíváncsi fiatalok biztosan eltévednének a sűrűben, így a területet sötét titokzatosság lengi körül.
Az a pletyka is kering, hogy az öngyilkosok részben azért választják ezt a helyet, mert így a szent Fuji-hegy lábánál halhatnak meg, és az erdőből nem hallatszanak ki a hangok, mert olyan sűrű. A spiritualisták azt mondják, hogy a fák negatív energiával vannak feltöltődve, ami az öngyilkosságok miatt gyülemlett fel. Többé nem engednek ki téged az erdőből.
Aokigahara a San Franciscó-i Golden Gate híd után a második legnépszerűbb hely a meghalni vágyók körében. Népszerűsége többek közt Macumoto Szeicsó: ”Nami no Tó” című, 1960-ban íródott regényének is köszönhető, a történet végén ugyanis a szerelmespár ebben az erdőben követ el öngyilkosságot. Aokigahara történelme azonban már a 19. században is összefonódott a halállal, előfordult az „ubaszute” gyakorlata, melynek során a család idős tagját kikísérték a hegyek közé, majd otthagyták, hogy végül szomjan vagy éhen haljon. Sokan ma is úgy tartják, hogy az otthagyottak szellemei kísértik az erdőt.
Az 1950-es évek óta több mint 500 ember vesztette életét Aokigaharában, többnyire öngyilkosok, ami évente átlagosan 30 halálestet jelent. 2002-ben 78 holttestet találtak az erdőben, ezzel a számmal megelőzve az 1998-as rekordot, amikor 73 halálesetről számoltak be. 2003-ban ez a szám 100-ra emelkedett, ugyanebben az évben a helyi kormány abbahagyta a halálozások számának közzétételét, ezzel próbálva a nyilvánosság szemében jelentéktelenebbé tenni Aokigahara öngyilkossággal való asszociációját. 2004-ben 108-an lettek öngyilkosok itt, míg 2010-ben 247 öngyilkossági kísérlet közül 54 volt sikeres. Az öngyilkosságok hatalmas száma miatt japán és angol nyelvű táblákat helyeztek ki az erdőben, azzal a céllal, hogy az öngyilkosjelöltek merjenek segítséget kérni, és ne dobják el az életüket.
Az erdőhöz közeli parkolókban tucatszámra állnak azok a járművek, amiket az öngyilkosok hagytak hátra maguk után.
1970-től kezdve tartanak éves holttest-keresést, melyben kisebb rendőrcsapatok, önkéntesek és újságírók vesznek részt. Amellett, hogy az emberek egy része meghalni jön, a sűrű, átjárhatatlan erdő a kalandvágyókat is vonzza. A túrázók nagy része színes ragasztószalagokat hagy maga után, mely aggodalmat keltett a megyei tisztviselők körében, az erdő ökoszisztémája miatt.
Egy VBS nevű tv-csatorna kapcsolatba lépett Azusa Hayono geológussal, aki több mint 30 éve foglalkozik az Aokigahara erdő természetvédelmével, és újra meg újra holttestekbe botlik, ezért egy nap úgy döntött, hogy az erdő ösvényein felbukkanó, a halál gondolatával foglalkozó emberek lelki tanácsadója lesz. Az Azusával töltött idő során a japán kultúra hátborzongatóbb része is felszínre került. Elmondta, hogy a japán emberek szinte kötelességüknek érzik, hogy átlagon felüli eredményeket érjenek el mind az iskolában, mind a munkahelyen, és a magukat feleslegesnek/alkalmatlannak érző embert gyakran felemészti ez a gondolat. Ezzel is magyarázható a sok öngyilkosság. Sokan úgy érzik, hogy családjuk terhére vannak, főleg súlyos betegségek, öregkor idején.
Az Azusa Hayonoval készült videót itt láthatjátok.
2004-ben „Dzsukai- A Fák Tengere a Fudzsi Hegy mögött”) címmel jelent meg egy film Aokigaharáról Takimoto Tomojuki rendezésében. Négy emberről szól a történet, akik ebben az erdőben szeretnének véget vetni életüknek. A forgatási helyszín felderítése közben Takimoto azt mondta az újságíróknak, hogy talált egy pénztárcát, mely állítása szerint 370 000 japán jent tartalmazott (kb. 870 000 forint), ezzel hangot adva annak a pletykának, miszerint Aokigahara egy kincsesbánya a „hiénák” számára....
(Forrás: wikipéida)
