Kecskeméti szovjet laktanyák története - 4. rész

- A homokbányai laktanya + visszaemlékezés

13_-.jpg

A kecskeméti laktanyák hazánk legjelentősebb laktanyái közé tartoztak. Eseményekben gazdag történetük egészen a XIX. század végére nyúlnak vissza. Kétségtelenül a homokbányai laktanya volt az egyik legnagyobb a kecskeméti laktanyák közül, sorállománya jelentős volt, nem véletlen, hogy szép számmal maradtak fent róla korabeli fotók, visszaemlékezések.

Az alábbiakból jelentős rész Heltai Nándor Ébredező városrészek című könyvéből származik, melyet újabb információkkal, alakulatnevekkel, fejezetekkel, bekezdésekkel és visszaemlékezésekkel egészítettem ki.

A kezdetek:

- Másfél évszázaddal ezelőtt Kecskemét még közel sem volt olyan nagy kiterjedésű város, mint napjainkban. Petőfivárosnak még nyoma sem volt, a felsőszéktói tanyák többsége sem állt még, helyükön a Széktói rét terült el. A XIX. században gyakran rendeztek lóversenyeket itt, majd az első világháború után reptérként szolgált a rét. Az 5. vörös repülőszázad települt itt, és innen repülte bevetéseit a közeledő román csapatok ellen. Aztán elköltözött a repülőalakulat, és a rét üresen maradt egészen a II. világháború kitöréséig.

Ahogy sorban állították fel az új páncélos alakulatokat, úgy vált szükségessé az új laktanyák építése is. Így volt ez az első homokbányai laktanya esetében is. Az objektumot az 1940-es évek elején kezdték el építeni az Izsáki út jobb oldalán, a mai benzinkút helyén. A laktanya 1943-ra el is készült, és a II. páncélos zászlóalj valamint a zászlóalj egyik szállítószázada költözött be a frissen felépített laktanyába.

Harcok Kecskemét térségében:

- 1944 októberében egyre közeledett Magyarország belsejéhez a front, ezért október 9-én elrendelték a Duna-Tisza közének kiürítését. Az arcvonal október 10-én érte el először Kecskemétet, amikor szovjet csapatok törtek be a reptérre, illetve a város keleti részébe, akiket ekkor még sikerült visszaverni. Hitler erődvárossá nyilvánította a várost, holott szinte semmilyen harcászati jelentőséggel nem bírt már. Október 29-én általános támadást indított a 2. Ukrán front, de egy német páncéloshadosztálynak még ekkor is sikerült ellenállni az oroszoknak, a város csak november 1-én esett el, miután az előző nap északi irányban kitörték a németek, és a szovjetek hajnalban megszállták a várost.

A háború után:

- A háború után több laktanya átnevezését is kérelmezték, így 1945 nyarán a Rákóczi Ferenc nevet kapta az üresen álló laktanya. A háború okozta károkat, sérüléseket nem javították ki, ehelyett 1946-ban versenytárgyalást írtak ki a laktanya lebontására. Tégláit a máriavárosi templom építéséhez ajánlották fel, és ezzel véget ért a laktanya rövid pályafutása.

Néhány évvel később megkezdődött a hadsereg földuzzasztása. Rohamosan növekedni kezdett a néphadsereg létszáma, így megint kezdetét vette egy laktanya építési hullám. Kecskeméten az új magyar garnizont 1950-ben kezdték el építeni Alsószéktón, az Izsáki út bal oldalán. A 64. Állami Építőipari Tröszt magasépítő vállalatát bízták meg az építéssel. Az új laktanya a Zalka Máté nevet kapta, és az első alakulatok 1951 őszén érkeztek. Október 8-án a 2. felderítő zászlóalj, 15-én a 81. híradó zászlóalj, majd a 12. lövészezred és a 88. légvédelmi tüzérosztály költözött be. November elején a 18. tüzérezred és a 302. tüzér javítóműhely érkezett meg. Az idetelepült alakulatok az 5. lövészhadosztály alárendeltségében voltak, a 18. tüzérezredet leszámítva mely hadtest-közvetlen egység volt. 1952-ben a 3. honi légvédelmi tüzérosztállyal bővült a laktanya, melynek az állománya az objektum dél-nyugati részén került elhelyezésre. nevtelen_2.jpg

Az alsószéktói laktanya egy 1989-es honvédségi térképen (a térkép nem teljesen pontos, több épületet nem, vagy rossz helyen tüntet fel). Az engedélyező neve és az engedélyszám a lábjegyzeteknél található.

A forradalmi események Kecskeméten:

- 1956 októbere és novembere a kecskemétiek számára is eseménydús napokat tartogatott. Október 23-án este, a 12. lövészezrednek magasabb harckészültségi fokozatot rendeltek el, majd másnap az alakulat elindult Budapestre. 24-én az összes alakulatnak teljes harckészültséget rendeltek el. 25-én megerősítették a laktanya őrségét, és felfegyverezték az építőszázad katonáit is készülvén egy lehetséges laktanyaostromra. Másnap a hadsereg erői sortüzet nyitottak a megyei börtönnél demonstráló tömegre, eközben a Pestre felvonult lövészezred parancsot kapott, hogy szovjet alárendeltségében számolja fel a Corvin közi fegyveres csoportokat. Október 28-án bevonult az alsószéktói laktanyába a 24. harckocsi-rohamlöveg ezred Kalocsáról. Egy nappal később megalakult a kecskeméti nemzetőrség, és kb. 300 főt hoztak be a laktanyába kihallgatásra. November 2-án Kecskemétre rendelték a 75. páncéltörő tüzérosztályt és a 16. harckocsiezred egy részét is az alsószéktói laktanya védelmére. Ugyanezen a napon már érzékelhető volt a szovjet csapatmozgás, a környező utakat fokozatosan kezdték lezárni. November 4-én a bevonuló szovjet csapatok elfoglalták a laktanyát, és lefegyverezték a magyarokat, és időközben visszatértek a Budapestre felvezényelt csapatok is. Ezután már különösebb esemény nem történt a laktanyában.

A laktanya tulajdonosváltása:

- 1957 tavaszán megkezdték a 3. gépesített hadtest, és ezzel együtt az 5. lövészhadosztály felszámolását. Az alakulatok leadták a felszerelésüket a központi raktáraknak, a legénységet leszerelték vagy szétosztották más alakulatokhoz. Így tavaszra szépen lassan kiürült a laktanya, míg a 12. lövészezred április 2-án végül is átadta az objektumot egy szovjet alakulatnak (egyes források szerint a в/ч пп 25707-es alakulatnak), és ezzel új fejezet nyílt a laktanya történetében.

nevtelen2_1.jpg

A parancsnok, Zelenyev a 110. ezred emlékműve előtt. A ZIS-3-as páncéltörő ágyút 1987 körül lecserélték egy BMP gyalogsági harcjárműre és kisebb módosítást végeztek az emlékművön.

 Építkezések 1957 után:

- A szovjet fél követelésére a hatvanas években bővítették az alsószéktói laktanyát, ugyanis csak azzal a feltétellel költöztek volna ki a város belterületén önkényesen lefoglalt lakásokból, iskolából, az iparos székházból, stb., ha a magyarok új épületeket emelnek a katonai objektumban. Az építkezések költségeit az Állami Fejlesztési Bank állta. Követeléseiket egyre újabbakkal toldották meg, ami miatt szűkebb körben még az akkori megyei első titkár, a későbbi belügyminiszter is kifakadt. Épült itt többek között egy 2500 négyzetméteres étterem és 4500 négyzetméteres parancsnoki épület, 500-600 néző befogadására alkalmas színházterem, egy szabadtéri mozi, hét társas- és három panelház, egy CLASP rendszerű, 24 tantermes, 6500 négyzetméter alapterületű, tornateremmel is rendelkező iskola és két épület, melyben diákokat és tanárokat szállásoltak el. (A belvárosban egyébként egy főiskola is működött a Szent Imre utcában, mely ma a Szent Imre katolikus óvoda és általános iskola.) Továbbá külön helikopter-leszállók is épültek a legénységi étkezdétől dél-nyugatra, a laktanyán kívül.

Eközben nálunk családok százai szenvedtek a kínzó lakáshiány miatt, megoldhatatlan helyiséghiánnyal küzdöttek az egészségügyi, kulturális és szociális intézmények, amikor az itt időző fegyveresek csak Kecskeméten több ezer négyzetméter ingatlant birtokoltak.

A vendégalakulat számlára utaltak át megyei, városi alapból származó milliókat is. Dr. Mező Mihály volt tanácselnök, korábban vb. titkár, majd a megyei tanács tervosztályának vezetője szerint az alsószéktói laktanyák építési költségeinek több mint kétharmadát a magyarok fizették. Ritkán fordult elő, hogy az oroszok a saját zsebükbe nyúltak volna. Egy alkalommal például kérték, hogy a legfelsőbb szinten egyeztetett tervekben meghatározottnál nagyobb lakást építsenek a parancsoknak, és vállalják a különbözet megtérítését.

nevtelen3.jpg

 A parancsnoki épület. Feltehetőleg a hetvenes/nyolcvanas évek tájékán épült, előtte a hadosztály-parancsnokság a Burga utcában lévő Horthy laktanyában volt elhelyezve.

 Érdemes szót ejteni egy 1972. március 28-án kelt, magyar és orosz nyelven 5-5 példányban készült dokumentumról, melyet a megyei és a városi tanács elnöke valamint egy-egy közvetlenül illetékes magyar és szovjet katonatiszt írt alá (Borisz Patrovics Ivanov vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, és Szűcs László vezérőrnagy miniszterhelyettes). Ebből a dokumentumból kiderül, hogy a laktanya bővítéséhez mintegy 350x150 méteres területet foglalnak le, illetve a 28-30 millió Forintos építési költségeken a HM, a városi továbbá a megyei tanács osztozik. Ezen kívül építésre kerül még két tiszti lakóház, melyek HM tulajdonúak lesznek, ám szovjet kezelésben. A 108 db lakás átadását követően pedig a szovjet fél 30 napon belül kiüríti a városban szétszórt tiszti lakásokat.

mentesites.jpg

1975_mentesites.jpg

Mentesítés (1975)

1975_-1977.jpg

1975-77 környékén

78.jpg

1978

1982.jpg

1982

6_-.jpg

1985

1987.jpg

1987

Mindennapok a laktanyában:

- A laktanyában az ötvenes évektől egészen a kivonásig nagyban zajlott az élet. Egyszerre több alakulat állomásozott itt, melyek gyakran tartottak gyakorlatokat. A csapatok feltehetőleg a Bócsa környéki lő- és gyakorlótérre jártak ki a nagyobb gyakorlatokra, lövészetekre, de a Csalánosi Parkerdőnél is tartottak kézifegyverekkel lövészetet és kisebb gyakorlatokat. Olykor-olykor a sorkatonákat is kiengedték (persze csapatban), hogy segédkezzenek a szüretelésben, ezért a volt katonák közül sokan emlékeznek meg az internetes fórumokon a finom cseresznyéről. Egyes katonák furcsállták azt, hogy csak az egészséges szemeket volt szabad a kosárba tenni, és nem pedig mindet. Hiába, Magyarországon azért más volt a szokás, mint a Szovjetunióban. A laktanyában természetesen könyvtár is működött (a szovjetek szerint több mint 3 millió könyvvel) illetve itt nyomták a Gárdista című folyóiratot is. 1986-ban egy ideig Maszhadov, a későbbi csecsen elnök volt a laktanya parancsnoka.

A Fémmunkás Vállalat magyar-szovjet baráti társaságának meghívására hazánkban tartózkodó nyugdíjas szovjet tábornok elragadtatással számolt be Kecskeméten szolgáló százados fia leveleiről. Ő maga annyira fellelkesedett a városközponti Univer árukínálatán, hogy onnan levélben gratulált Kádárnak a megvalósult kommunizmusért. Álmélkodását csak az értheti meg, aki legalább néhány napot eltöltött a Szovjetunióban.

nevtelen4.jpg

 Ünnepi felvonulás a hátsó alakulótéren. Háttérben a gyengélkedő.

 Naponta fogynak a tanúk, a lehetséges emlékezők. Örvendetes, hogy – ellentétben a második világháború utáni időszakokkal – itt kevésbé lehetett hallani szovjet katonák atrocitásairól. Kegyetlen szigorral tartották a laktanyában a sorkatonaságot. A tisztek nemegyszer puskatussal „motiválták” a sorkatonákat a feladat végrehajtására, hiszen a testi fenyítés nem volt tiltott. Halálesetre is volt példa, melynek okai máig tisztázatlanok… Igaz az Alsószéktóhoz közeli gazdák azonban okkal panaszkodtak: a gyakorlatra igyekvő vagy onnan hazatérő katonák meg-megdézsmálták a gyümölcsösöket, a szőlőket. A katonák egy része, mint minden más helyőrségben, itt is megismerkedett a magyarokkal. Előfordult, hogy például a kulturális tiszt feleségül szerette volna venni az egyik magyar művelődési intézmény igazgatónőjét, de ehhez nem kapta meg felettesei hozzájárulását. Olykor egy-egy vállalat, intézmény és egy-egy szovjet alakulat kölcsönös előnyökön alapuló alkalmi megállapodást kötött. Például a Bács-Kiskun Megyei Nyomdavállalatot szovjet katonák, darus kocsik költöztették át új telephelyre, amiért a nyomdavállalat egy zenekari felszerelést ajándékozott a katonáknak.

Az 1968-as csehszlovákiai események a laktanyát is érintették. Néhány itt állomásozó alakulat részt vett északi szomszédunk megszállásában, illetve helikopterek szálltak le a sportpályán.

1989. február 18-án, a csapatkivonások előszeleként körülbelül 500-an látogattak el a Nyitott Kapuk Napján a laktanyába. A polgári személyek megismerkedhettek az itt lévő haditechnikával, és választ kaphattak kérdéseikre. A filmvetítésekkel és videoprogrammal színesített nyílt napon a szovjet katonai vezetők arról is szóltak, hogy a csapatkivonás keretében kb. 10 000 katona, és velük együtt kb. 4000 családtag távozik. Pár nappal később a szovjet hadsereg és a flotta megalakulásának 71. évfordulója alkalmából ünnepi állománygyűlést tartottak a laktanyában. Az eseményen részt vett Matvej Burlakov vezérezredes a DHDSCS parancsnoka, aki köszöntötte a magasabb egységparancsnokait, a szolgálatot teljesítő katonákat, a hozzátartozókat és vendégeket, továbbá jelen volt még Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter is. nevtelen5.jpg

 A 110. ezred emlékműve, az előtérben tiszti családok

 A kivonulás:

„1991. június 16. Éjfél előtt néhány perccel az utolsó szovjet katonai szerelvény is elhagyta Magyarországot. A kormány közel 100 milliárd forintra becsülte a szovjet csapatok által okozott károk értékét, ezen belül 66,5 milliárdra a környezeti és természeti károkat. Az elhagyott szovjet laktanyák számbavételekor derült fény azokra a többnyire nyomorúságos életkörülményekre, amelyek között az itt állomásozó szovjet csapatok éltek. Nyilvánosságot kaptak azok az „ideológiai körülmények” melyek szintén meghatározták életüket.” – írta az MTI egyik 1991-es tudósítása.

1989 áprilisában Lobanov vezérőrnagy, a szovjet déli hadseregcsoport fegyverzeti parancsnok-helyettese bejelentette: Kecskemétről az év végéig 700-800 katonát szerelnek le. A 93. gárda gépesített lövészhadosztályt, melynek több alakulata és a parancsnoksága is Kecskeméten állomásozott, 1990. december végétől 1991 márciusáig fokozatosan vonták ki hazánk területéről, összesen 116 vonatszerelvénnyel (a kivonási ütemterv szerint). Elsőként persze a tisztek családjait. A rádióelektronikai egységeket még 1990 májusában és júniusában kivonták. A biztosító és kiszolgáló egységeket, valamint az anyagi készleteket fokozatosan szállították el. Az utolsó szovjet katonák (az objektumőrök, és az átadást végző tisztek stb.) 1991 júniusában távoztak.

Heltai Nándor 1990. december 20-án A legyőzött kétszer fizet? című írásában a megyei lapban helytelenítette, hogy a szovjetek kártérítést követeltek a túlnyomórészt magyarok által épített tiszti lakásokért, laktanyákért. V. N. Zuraljov vezérőrnagy, hadosztályparancsnokot azonban tévesen tájékoztatták, különben nem írhatta volna: „nincs itt magyar pénz egy fillér sem, mert a szovjet Honvédelmi Minisztérium fizetett saját bugyellárisából”. Sajnálkozását fejezi ki az általa egyébként más írásaiból ismert újságíró éles kritikai hangja miatt, mert ők tulajdonképpen jóindulatúan jártak el a térítési összeg megállapításánál. Négyszeresét is kérhettek volna ugyanis a piaci törvények alapján, de tekintettel voltak a barátságra, meg az épületek elhasználódására.

nevtelen6.jpg

 Főtisztek a szemlén. Jobbról: Kalita őrnagy, Hnyikov őrnagy és Vascsenko őrnagy

 Az első honfoglalók:

- Ki gondolta volna két évtizede, hogy az 1-es autóbusz útvonalát meghosszabbítva útvonalát behajt a laktanyába? Sejtette-e valaki, hogy 2001-ben magyar utcanevek kerülnek a nem is olyan régen még cirill betűkkel nyilvántartott épületekre? A derűlátók sem hihették, hogy az új évezred első évtizedének közepére-végére Homokbányán kellemes lakókörnyezet alakul ki. Először, egy évvel a katonák kiköltözése után, az elhelyezési gondokkal küszködő Lestár Péter Szakközépiskola és Szakiskola költözött a Homokbányai laktanyába. A 24 tantermes iskolában a mintegy 700 diákot csaknem ötven pedagógus, szakoktató tanítja, neveli.

Az Orbán-kormány kollégiumépítő akciója keretében alakítottak ki 2000-ben és a következő két évben két modern diákotthont Homokbányán. A kétágyas és 2+kétágyas szobákban ideális körülmények között tanulhat a Kecskeméti Főiskola mindhárom karának közel 500 hallgatója. A kormányzat 2000 nyarán elfogadott állami bérlakás-építési program keretében az egyik legsikeresebb pályázatot a kecskemétiek nyújtottak be. A Széchenyi-terv első ütemében 120 lakást alakítottak ki. A következő évben újabb 120 család örvendezhetett új otthonának. A két 60 lakásos lakótömb rekonstrukciója 765 millió forintba került, ehhez a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi terv keretében 530 millió forinttal járult hozzá. Mivel a háztömbök az Oktatási Minisztérium valamint a Kecskeméti Főiskola kezelésében vannak, közösen nyújtották be a pályázatot, a tulajdonjog azonban a városhoz került.

A megyei napilap Homokbánya egy új városrész címmel három érdekelt ember nyilatkozatát közölte 2002. január 16-án. Dr. Szécsi Gábor polgármester szerint:

„Most már jól látható, hogy az újabb és újabb beruházások nyomán ez a 70 hektáros terület néhány éven belül Kecskemét hangulatos, barátságos, sokak számára igazi otthont teremtő városrész lesz. Így a homokbányai városrész lassanként megtelik élettel, pezsgéssel. Köszönhető ez az önkormányzati bérlakásoknak, az egy vállalkozó által megvalósított beruházás keretében megvásárolható lakásoknak, kollégiumoknak és a működő középiskoláknak.” nevtelen7.jpg

Az eskü, 1987 nyara

 Jánosi István (akkori) alpolgármester: „célszerűnek látszik egy piac-közelibb, gazdaságosan működtethető bérlakás állomány kialakítása. Ennek érdekében első ütemben 120 bérlakás kialakítására nyújtottuk be támogatási igényünket a Gazdasági Minisztériumhoz. A pályázat nyert, így Homokbánya területén egy házgyári és egy úgynevezett blokkos technikával készült tömb felújítására kerülhetett sor.”

Az ötszörös túljelentkezés miatt újabb pályázatot adtak be költségelvű bérlakások építésére. Az elnyert 530 millió forintos támogatás lehetővé tette újabb két blokkos technológiával épült tömb megújítását. A főiskola negyven lakásra kapott bérlőkijelölési jogot, a Belügyminisztérium tízre, a másik tömb hatvan lakására pályázhattak a polgárok. A cél az volt, hogy mielőbb életképes, lüktető életű városrésszé alakuljon ki.

Mint az ismeretes, a 2000-es években 120, költségalapon meghatározott lakbérű bérlakásba költözhettek be a lakók Homokbányán. 2002 elején pedig a Gazdasági Minisztérium arról értesítette az önkormányzatot, hogy elfogadta a város pályázatát újabb 120 lakás kialakítására.

Újabb építkezések 2010-ben kezdődtek, amikor tudósházat építettek az egyik legénységi épületből: „Ma még lerobbant laktanya-épület, jövő ilyenkor korszerű tudósház áll majd a Kecskeméti Főiskola kollégiumai mellett a homokbányai városrészben. Az 1,2 milliárd forintos beruházás a legjelentősebb eleme annak a sokrétű uniós fejlesztési projektnek, amelyet a főiskola a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program támogatásával hajt végre 32 hónap alatt.” – írja Kecskemét város internetes oldala.

nevtelen8.jpg

 Az utolsó felújítási munkálatok 2010 végén és 2011 elején zajlottak le, amikor is egy magyar mintájú panelházat (fentebb látható) hoztak lakható állapotba. A felújítás során kicserélték a nyílászárókat és a vezetékeket, új energiatakarékos burkolást kapott az épület, majd visszakapcsolták a hálózatra a közműveket is.

2013-ban mintegy mintegy 750 millió Forint értékben hirdetett meg a Kecskeméti Főiskola értékesítésre ingatlanokat a volt szovjet negyedben. Az ingatlanok tulajdonosa a magyar állam, a főiskola a kezelői jogot gyakorolja, de sikeres értékesítés esetén a befolyt összeget az intézményfejlesztésre fordíthatja.  

Mint ismeretes, a főiskola a közelmúltban mondott le mintegy 1,3 milliárd forint értékű ingatlan kezelői jogáról a Homokbányán, hogy a kecskeméti önkormányzat hasznosításra tulajdonba kaphassa azokat. A főiskola ezzel is igyekezett elősegíteni a városrész rehabilitációját. A most meghirdetett ingatlanok a főiskola kezelésében maradtak és értékesítésüktől a homokbányai terület további fejlődését várja az intézmény.

 A laktanya benépesülését jelzi az is, hogy 2001-ben hét utca (Agyag, Homokkő, Homokszem, Kvarc, Téglás, Vályogvető, Rosta) kapott nevet.

Akkor és most:

kecskemet-anno_20.JPG

kecskemet-anno_1.JPG

kecskemet-anno_16.JPG

kecskemet-anno_15.JPG

kecskemet-anno_21.JPG

kecskemet-anno_4.JPG

kecskemet-anno_7.JPG

kecskemet-anno_8.JPG

kecskemet-anno_19.JPG

kecskemet-anno_18.JPG

kecskemet-anno_17.JPG

kecskemet-anno_11.JPG

kecskemet-anno_12.JPG

kecskemet-anno_13.JPG

kecskemet-anno_9.JPG

kecskemet-anno_2.JPG

kecskemet-anno_14.JPG

kecskemet-anno_10.JPG

nevtelen9.jpg

0 -bejárat, mellette a sportpálya

1 -parancsnoki épület

2 -tiszti színház / mozi

3 -vezetési alakulat épülete

4 -járműpark

5 -bejárat, mellette transzformátor, és egy Lenin poszter

6 -főépület, tiszti klub, végén lakások és újságos

7 -legénységi színház / mozi

8 -disco

9 -kazánház, szén és élelmiszer raktár mellette óvoda

10 -bölcsöde, az emeleten tiszti lakások

11 -lakóépületek

12 -kijevi panelházak

13 -magyar mintájú panelház

14 -iskola

15 -kollégium / tanári szálló

16 -ABC

17 -magyar mintájú panel

18 -edző pálya

19 -cipész, és ruhajavító

20 -szauna

21 -ruházati raktár

22 -szennyvíz átemelő

23 -raktár

24 -baromfiólak, élelmiszer raktár

25, 26, 27-legénységi épület (110- ezred)

28 -ezredparancsnoki

29 -mosókonyha

30 -42, 43, 44, 45 önálló zászlóaljak étkezdéje

31 -legénységi étkezde, konyha

32 -klub

33 -teázó

34 -kazánház

35 -nőtlen tiszti, altiszti szálló

36 -orvosi

37 -olaj fogadó

38 -rakodó

39 -szivattyúk

40 -vasúti rakodó, mellette kiképzőpálya

41 -garázsok, benzinkút (rádiótechnikai felderítők)

42 -legénységi épület (gép. löv. kiképző zászlóalj, később 902. légideszant)

43 -legénységi épület (vegyi védelmisek északi rész, rádiós felderítők déli)

44 -legénységi épület (gépkocsizó zászlóalj)

45 -legénységi épület (vv. 70’-es évek)

46 -őrség épületek

47 -raktár

48 -garázsok, elhúzható álcaháló függönnyel, és ejtőernyő szárítóval

49 -járműjavító telep

50 -élelmiszer raktárak

51 -sertéstelep

52 -kazánház

53 -melléképület

54 -laktanyapk. háza

55 -lakások

56 -gáztartályok helye

57 -pékség

58 -raktár

59 -járműmosó, hadosztály elhelyezési szolgálat épületei

60 -raktárak, garázsok

61 -garázsok

62 -porta, mellette üzemanyag vételező pont

63 -járműjavító

64 -raktár

65 -helikopter-leszállók helye

66 -emlékmű (kiállított BMP gyalogsági harcjármű)

67 -szabadtéri mozi

Homokbányán (a háború után elbontott laktanyában) állomásozott magyar alakulat:

 - 1. önálló gépvontatású tüzérosztály – Eme alakulat költözött be a frissen felépített páncélos laktanyába, 1944 októberében megszűnt.

Homokbányán (az új laktanyában) állomásozott magyar alakulatok:

MN 1285. 81. híradó zászlóalj (1951-1953) – Az alakulat október 15.-én érkezett homokbányára, majd 1953-ban települt Táborfalvára, helyére a 174. javító zászlóalj került.

MN 1739. 2. felderítő zászlóalj (1951-1957 tavaszáig) – Az alakulat október 8.-án érkezett Kecskemétre az 5. lövészhadosztály alárendeltségében, 1957 tavaszán felszámolták.

MN 2222. 88. légvédelmi tüzérosztály (1951-1954) – Az 5. lövészhadosztállyal érkezett az egység, majd 1954-ben Orgoványra diszlokált.

MN 2872. 12. lövészezred (1951-1957 tavaszáig) – Az 5. lövészhadosztály alárendeltségében települt itt, 1957-ben az alakulatot fölszámolták, és április 2.-án átadta a szovjeteknek a laktanyát.

MN 2905. 174. javító zászlóalj (1953-1957 tavaszáig) - A híradó zászlóalj helyére érkezett, 1957-ben felszámolták.

MN 5975. 302. tüzér javítóműhely (1951-1957 tavaszáig) – 1957-ben az 5. lövészhadosztály felszámolásakor ez az alakulat is hasonló sorsra jutott.

MN 7130. 18. tüzérezred (1951-1957) – Hadtest-közvetlen alakulat volt, 1951. november 1-jén érkezett, 1957. elején felszámolták.

MN 7051. 3. honi légvédelmi tüzérosztály (1952-1955) – Az alakulatot 1952. november 1-jén hozták létre Kecskeméten az 55. légvédelmi tüzérosztály részeként, feladata a reptér védelme volt, de a homokbányai laktanya dél-nyugati részén volt elhelyezve. 1955. november elején települt át Veszprémbe.

Homokbányán (az új laktanyában) állomásozott szovjet alakulatok (1956 után):

в/ч 07292 - 13 ОБХЗ – 13. önálló vegyivédelmi zászlóalj

в/ч 18181 - ЦУ УФПС ЮГВ – A Hadseregcsoport egy postázója.

в/ч 16286 – n. a.

в/ч 28265 - 902 одшб – 902. önálló légiszállítású deszant rohamzászlóalj. A következő postaszámmal is jegyezték: 61607-T

в/ч 32379 - КЭЧ 93 гв мсд – 93. gárda gépesített lövész hadosztály/ hadosztály elhelyezési szolgálat.

в/ч 32839 - КЭЧ района – laktanya fenntartó szolgálat.

в/ч 37311 - 444 обс радиопомех РЭБ – önálló rádió és rádiótechnikai felderítő híradó zászlóalj, a 70. rádiótechnikai ezred egy egysége

в/ч 3962736 отд. учебный мотостр. б-н – 36. önálló kiképző gépesített lövészzászlóalj, a 70’-es években feloszlott

в/ч 41633 - 334 орхз - 334. önálló vegyivédelmi század (egyes források szerint inkább a 41632-es alakulat, a 90. század települt Kecskeméten).

в/ч 56664 - 3 оаб - 3. önálló gépkocsizó zászlóalj

в/ч 61607 - 110 гв - 110. gárda gépesített lövészezred

Visszaemlékezés:

 Végül, de nem utolsó sorban bemutatom egy orosz kislány emlékeit Kecskemétről. Marina Pavelko 1978-ban született, 6 évesen érkezett Magyarországra és a kivonuláskor 11 éves volt. Visszaemlékezéseit olvasva talán jobban el tudjuk képzelni, hogy milyen is lehetett egy ilyen „katonai város”. (A szöveg saját fordításom, s reményeim szerint híven tükrözi az elbeszélő gyerekkorának a hangulatát, akkori érzéseit.)

„A legvidámabb gyerekkori élményeim Kecskeméthez kötődnek. Még most, annyi év után is sokszor álmodom arról a katonai városról. Gyakran elevenedik fel bennem az a nap, amikor oda utaztunk, és amikor sok más családdal együtt távoztunk, magunk mögött hagyva mindazt a sok jót, amiben részünk volt. Álmomban is rossz arra gondolni, hogy mi maradt a városból, de mégis jó, hogy legalább megmaradt valami. Alig tudom elképzelni, hogy kihalt a város, és nem él már ott senki.

Apám (Alexander A. Pavelko ha valaki emlékszik) őrnagy, az ezred politikai vezetőjének a helyettese volt. Nagyon büszke vagyok rá, és nagyon-nagyon szeretem!

A legkorábbi emlékem az utazás Moszkvából Magyarországra. Hat éves voltam akkor, az öcsém egy évvel fiatalabb. Apa már nyáron elment, de azt mondta, októberben mi is utána megyünk. Emlékszem, hogy amikor édesanyám az útlevelét csináltatta, több képet is kellett készíttetni. Először olyan készült, amin mindannyian rajta vagyunk, anyám a gyerekekkel az ölében. Később kiderült, hogy az útlevélhez csak az ő képére van szükség, ezért kénytelen volt gyorsan újat csináltatni. A következő emlékem maga az utazás. A vonat másfél nap alatt ért Moszkvából Magyarországra, az utazás második reggelén érkezett meg Kecskemétre. Emlékszem az izgalomra, amikor a határon Csapnál a kereket keskeny nyomtávúakra cserélték. A vagont magasra emelték valamilyen szerkezettel, és egy órát voltuk fent, majd lassan leengedtek. Nemcsak a felnőtteket, hanem minket, kicsiket is nagyon meglepett az időeltolódás különbség. Szovjet idő szerint már este 10 órakor az ágyban lett volna a helyem, de a magyar állomások mellett elhaladva rájöttem, hogy még csak nyolc óra van. A mi, szovjet időnk szerint este tíz óra volt, azaz nekem, egy hat éves gyereknek már ágyban kellet volna lennem, de elhaladva néhány magyar város mellet rájöttem, hogy mindössze nyolc óra van! Az örömöm leírhatatlan volt! És milyen gyönyörű volt Kecskemét, amikor első alkalommal megláttam! Útban a katonai városba áthajtottunk a városközponton, és bár éjjel két óra volt, az egész város tele volt fényekkel!

Az első reggel: A legelső házban laktunk, az iskola mögött, a helikopter pilóták házában. Felébredés után egyből rohantunk az ablakhoz, hogy kinézhessünk. Az ablakból egy kis játszótérre lehetett látni és egy fehér jelekkel ellátott aszfaltozott térre, és egy szép épületre piros ablakbetétekkel. Később megtudtam, hogy az lesz az iskolám. Nekem úgy tűnt, hogy az a ház volt a legszebb a kis városban, ahol laktunk. Bejárat, és az összes erkély sárga áttetsző üvegből készült, és ez nagyon látványos volt! Csak később épült egy másik, ötemeletes zöld épület, amely az ABC előtt található, és azokban a lakásokban már szőnyegpadló is volt!

nevtelen10.jpg

 A ház, amelyben a kislány lakott

 A városban háromjegyű telefonszámok voltak, a miénk volt a 123-as szám. Ez elég vicces volt! Mindössze három televíziós csatornát lehetett fogni, az egyik közülük magyar volt. Furcsa volt számunkra a sok reklám, valamint a sok hirdetés, és néha erotikus műsort is adtak! Emlékszem, sokat néztem a Tom és Jerryt. Egyébként a város mindig nagyon tiszta volt. A katonák megtisztították az gyepszegélyeket, és ahol nem volt fű, oda ültettek, Néha egész földdarabokat hoztak, hogy gyorsabban kinőjön a fű. A város tele volt nyárfákkal, érdekesek voltak számomra, mert nagyon magasak, ugyanakkor keskenyek voltak. Sehol máshol nem láttam ezekhez hasonlót. Nagy volt az öröm, amikor nyáron tele voltak az utak bolyhokkal, mert ha már jó sok volt belőlük, akkor kis halmokba gyűjtötték és felgyújtották, és így az utcák „tüzes utak” lettek. Vicces volt az is, amikor ősszel a kupacokban álló levelekben turkáltunk!

Baloldalt a házunk, jobb oldalt az iskola sportpályája volt, mellette pedig az elkerített katonai rész. Nem volt nehéz átjutni. Mindenféle korlátok, gyakorló eszközök álltak (mindenből egy csomó), nagyon viccesen nézett ki! A legemlékezetesebb egy lövészárok volt: két rönk, keresztben rajta, alatta aluljáró. Párszor átugráltam az egyik rönkről a másikra, talán ma már meg se merném próbálni… A gyakorló téren volt egy hatalmas mozi a katonák számára. Mi is elmentünk oda párszor. A nekem legjobban tetszőfilm a Gyermek az időben, és egy másik film volt, (nem emlékszem a címére), amiben volt egy földlakó, és egy tojásfejű, három-ujjú idegen, aki szült egy gyereket, akit aztán a földlakó nevel fel. Ezeket láttam ott.

A házunk mellett volt egy elhagyott magyar épület, vaskerítéssel körbekerítve. Egy nap átmásztam a kerítésen, mert bújócskázás közben ott akartam elbújni, és a hátamon elszakítottam a kabátomat. Szörnyen ki is kaptam anyámtól. Később a házat elbontották, és egy játszótér épült a helyén. Emlékszem, az új homokozóban fészket építettek a darazsak, és megcsíptek, amikor egyszer házat akartam építeni!

A tiszti épületben, a zeneiskolában (vagy inkább stúdióban) is vetítettek jó filmeket, pl. „Ghost Hunters” és a „Star Wars 4,5,6” c. filmeket. Soha nem értettem, hogy miért nem látta senki a film első három részét. Csak nemrég tudtam meg, hogy el sem készítették. A tiszti épületekben gyakran voltak koncertek Az előadóművészek az Unióból érkeztek hozzánk: Victor Szaltyikov, Anni Veski és Alexandr Rozenbaum. A koncert után bemehettünk a színfalak mögé, és kaptunk autogramot. Emlékszem, hogy egyszer az egész iskola elment egy Vicna koncertre.

Az iskoláról: Emlékszem, hogy az én osztályom nem volt túl jó. Nagyon kevés kép készült rólunk, és nem is emlékszem az osztálytársaim neveire. Októberben mentem először iskolába. Az osztályteremben volt a falon egy vörös csillag, a csúcsai körül pedig képek. Voltam úttörő is, megtanítottak az esküt is, mindenki büszke volt rám. A Balatonnál is voltunk üdülni. Papírgyűjtés is volt, amikor házról házra jártunk régi újságokat kéregetni. A „Morzsa hadművelet” során is háztól házig mászkáltunk, csak éppen régi kenyeret, kekszet gyűjtöttünk a sertéseknek. Akkor láttam először felemás szemű disznót: az egyik szeme ég kék színű volt, a másik pedig barna.

nevtelen11.jpg

Az egykori iskola

 A katonai gyakorlópálya bejáratánál (ahol a tornaterem és az étkező helyén élt) volt egy kis pad. A katonai gyakorlópálya felől egy falnyílásban (ott, ahol átjáró volt a kiképzési pályától a tornateremhez és az ebédlőhöz) állt egy kis stand. Esténként ott gyűltek össze a felsősök, és ott csókolóztak. Egy alkalommal, a barátnőimmel (Tányával és Innával) sétáltunk, és beugrottunk egy osztálytársunkhoz, Jersov Edikhez. Magunkkal vittük ehhez a standhoz csókolózni. Először csak egy csókra, de aztán több csók lett belőle (25 csók lányonként). Másnap aztán szégyelltük magunkat, egymást piszkáltuk, hogy kinek is volt az ötlete a csókolózás?

Február 23. Kötelező iskolai felvonulás. Az osztályok választhattak a fegyvernemek között, és katonai egyenruhát kellett felvennünk. A tornateremben felvonulás közben katonai dalokat énekeltünk.

A városunkban egy csomó kutya volt, főként tacskók és keverékek. Az osztálytársamnak, azt hiszem Kati Sokolovijnak, volt egy tacskója, aki szinte mindig terhes volt, és akkora volt a hasa, hogy leért a földre. Így már érthető, hogy miért volt olyan sok tacskó a városban.

A raktár. Ez az a hely, ahova minden nap jártunk ingyen kenyérért, vajért, tojásért, konzervért stb. – a fejadagunkért. Valamilyen oknál fogva a konzervparadicsom értékesebb volt az olajos halnál. A tálcás tojást még hárman se tudtuk úgy elhozni, hogy ne tört volna össze pár darab. A lakásunkban az erkélyen mindig egy csomó doboz alma, sűrített tej, valamint bor és szeszes ital volt. Nagyon sok!

Az ABC. Mennyit álmodoztunk ott! Volt ott mindenféle finomság, minden mennyiségben! Itt meg kell jegyeznem, hogy kapható volt sűrített tejes pálcika, rágó minden méretben és mennyiségben, és ami a legfontosabb, a nyalóka. Azt hiszem Bomba volt a neve. Nálunk még most sem kapható. Később felépítették a kávézót, ahol szuper fagyit lehetett kapni, amit automata töltött tölcsérbe. Oooooó mennyire szerettem! Az üzletnek volt egy újságos része is. Könyveket csak előjegyzéssel lehetett kapni (ezek manapság a polcokon várnak jobb sorsa).

nevtelen12.jpg

Az ABC

 Az iskola előtt, közel a laktanya bejáratához, volt egy hatalmas stadion 400 méteres futópályával. Esténként eljártunk anyámmal és a barátnőjével, Nina Vascsenkóval futni. Ostoba módon először egyszerre 10 kört futottam… Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem csinálok ilyet.

A kikapcsolódásra való másik hely a tó volt, valahol Kecskeméten. A bal part közelében volt egy mesterséges vízesés és egy kék csúszda! És egy nudista strand! Meztelen fiúk a baloldalon, jobb oldalt pedig egy piros kötéllel elválasztva, a normál strand. A másik nyugis hely a pihenő-grillező volt. Ez egy hatalmas tisztás volt az erdő közepén.

Nyáron néha elmentünk a magyar cseresznyés kertbe dolgozni, és fizettek is érte, persze cseresznyével. De kötöztünk szőlőt és szüreteltünk kajszibarackot is. Ezeken a helyeken már forinttal fizettek. 4 napig dolgoztunk, hogy legyen elég pénzünk, aztán felmerült a kérdés, hogy mire költsük. Gondolkodtunk rajta, hogy Barbie babát vegyünk, amire már régóta fájt a fogunk, vagy elmenjünk mulatni, vagy esetleg cipőt vegyünk. Sajnos a célszerűség győzött…

A város elvileg zárt volt, de ha az ember ki akart jutni, akkor kimászhatott a stadion mögötti kerítésen. Aztán az 1-es számú úton bejuthatott a városba. Mi ezen az úton jártunk az uszodához. Volt Kecskeméten egy téli-nyári uszoda. 3 medencéből állt, egy nagyból, egy közepesből és egy kicsiből, ahol csak térdig ért a víz. Télen gyakran beugrottunk, hogy fürödjünk a forró, barna színű termálvízben. Előjegyzéssel ki lehetett bérelni a medencét akár egy hónapra is. Egyszer a negyedik évfolyam kibérelte magának, hogy a barátokkal, felnőttek felügyelete nélkül szórakozhassanak.

nevtelen13.jpg

Katonák kimenőn, az uszoda mellett

 Néhány alkalommal elutaztunk Budapestre is. A legemlékezetesebb az állatkert és a vidámpark volt, de a legnagyobb élmény az igazi hullámvasút volt! Voltam én táborban a Balaton partján is. Manapság is szívesen gondolok arra a táborra… Egyszer viszont tévedésből rossz helyre kerültem, nálam egy évvel fiatalabbakhoz, és míg a többiek katonai sátrakban aludhattak, én egy téglaépületben laktam a kicsikkel. A szüleimtől vigaszdíjként kaptam később két doboz Chocolate Cherryt, amit aztán egy nap alatt meg is ettem bánatomban…

A vásárlások. Ebben az időben a családok együtt mentek nagyobb bevásárlásokra a városba. Egy ilyen vásárlás során vettük meg az első Panasonic magnónkat, a videót, a szőnyeget, a bundát anyának és nekem. A nagyobb Volga autót is így szereztük be az egyik alkalommal! A kazettákat, amelyeken Jackie Chan, Bruce Lee vagy Jean Claude van Damme szerepelt, mindig ellenőrizték, mielőtt bevihettük volna a városba.

Szabadidőben gyakran játszottunk „rezinocskit” (orosz játék, hasonló az ugráló kötélhez - a szerző). Többnyire minden lány játszotta, mindig és mindenhol. Két lány tartotta a „rezinocskit”, a többiek meg ugráltak. Valamiért a gyerekek ma már nem játszanak ilyet, nem tudom miért. És persze gyűjtögettünk mindent. Gyakran leáztattuk az üvegekről a matricát, és elraktuk. Természetesen a hagyományos matricákat is gyűjtöttük. Néha az iskolában pénzért cseréltük el. Igazából minden lány „egyforma” volt. Gyakran töltöttünk ki egymásnak kérdőívhez hasonló lapokat, amelyekre mindenki ráírta, hogy mi a kedvenc színe, száma stb. Én is gyakran adtam a barátaimnak ilyen lapot kitöltésre. Sajnos miután hazatértem az Unióba, elvesztek a kitöltött lapok. Gyakran énekeltünk a menetelő katonáknak, és egyszer-kétszer mi is felvonultunk. Sporteseményekre nem nagyon emlékszem, de az megmaradt bennem, amikor a mieink a magyarokkal fociztak. Ezt a meccset a televízió is közvetítette. Nyertünk 6:0-ra. Ujjongott is az egész város. nevtelen14.jpg

A távozás:

1990 nyarán hagytuk itt Kecskemétet és Kijevbe mentünk. Mindannyian nagyon szomorúak voltunk. Pápán még vettünk egy hatalmas csomag matricás rágót, ami hat hónap alatt fogyott el Kijevben. Ezek a rágók később segítettek az új osztálytársakkal való megismerkedésben. Visszagondolva, még ma is büszkék vagyunk arra, hogy félig külföldön nőttünk fel!”

Írta és összeállította: Daczi Péter

Készült az állami alapadatok felhasználásával.

Források, engedélyek:

- Glatz Ferenc - Burucs Kornélia - Antal Andrea (szerk.) 1996. A magyarok krónikája. Officina Nova kiadó. Budapest.

- Heltai Nándor 2006. Ébredező városrészek. Kiskecskemét-Szeleifalu Részönkormányzata és a Kecskeméti Lapok Kft. Kecskemét.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kecskemet/

- Kenyeres Dénes 2004. Kecskemét helyőrség története. Szerzői kiadás. Kecskemét.

- Jósa Iván - Károlyfalvi József (szerk.): A Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméten http://mek.oszk.hu/12400/12417/12417.pdf

- Vándor Károly 2009. Légierő társbérletben I.-II. VPP kiadó. Budapest. http://www.soviet-airforce.com/

- http://www.mti.hu/

- http://nava.hu/

- http://archivum.epiteszforum.hu/

- http://kecskemeten.hu/nagyapaink-naplojabol/mi-okozta-tobb-ezer-kecskemeti-halalat-don-folyonal

- http://www.muemlekem.hu/ és Zombor Gábor

- http://rudolflaktanya.blog.hu/

- Képek forrása: saját albumok, illetve http://ugv.su/, http://www.odnoklassniki.ru/, http://postcards.hungaricana.hu/

- A katonai térkép használatának az engedélyszáma: 194-3/

2012 – HM Engedélyezte: Tóth László okleveles mérnök ezredes, szolgálatfőnök.

getimage_20.jpg

45261.jpg

bmp_3_zaszloalj.jpg

13_-_1.jpg