A "Polereczky" történet - 2. rész

- Dezertálási kísérlet a Magyar Néphadseregben

a_mig_21_papa_sztori_1.jpgA "Polereczky" történet egy magyar katonáról szól, aki egy MiG-21-es vadászgéppel akarta elakarta hagyni az országot. De vajon miképpen jutott olyan elhatározásra, mi motiválta, hogy külföldre szökjön, és éppen miért vadászrepülővel akart dezertálni? A kérdésekre a választ a Hadtörténeti Levéltárban, a Győri Katonai Ügyészség vizsgálati anyagában lehet megtalálni. A szigorúan titkos dosszié több mint 30 év elteltével elveszítette szigorúan titkos minősítését, így az abban lévő ügyészségi és bírósági anyagok kutathatóvá váltak. Polereczky Gábor történetét egykori bajtársa, Nagy Ernő nyugállományú alezredes dolgozta fel, amiben visszaemlékezések, jegyzőkönyvek és levéltári anyagok is olvashatóak.

Folytatás az első részből.

A Tanács elnöke: A tárgyalást az ügy megjelölésével 9 órakor megnyitja. A népi ülnököket már korábban az esküjük betartására figyelmeztették. Kizáró ok nincs. Megállapítja hogy a tárgyalásra idézettek valamennyien megjelentek. A tanúkat a tárgyalóterem elhagyására szólítja fel azzal a figyelmeztetéssel, hogy kihallgatásuk előtt a részükre kijelölt várakozó helyiséget nem hagyhatják el. Ezt követően kihirdeti a bíróság 1-es számú végzését. Zárt tárgyalást és közlési tilalmat rendelt el. Felhívja a jelenlevőket, hogy a tárgyaláson elhangzottakról adatokat nem szolgáltathatnak ki, e figyelmeztetés megszegőit a törvény szigorúan bünteti.

Polereczky Gábor honvéd vádlott elmondja születési adatait. 1953. …-n, Budapesten születtem, Budapest IV. kerület … utca … szám alatt lakom. Anyám ... Katonai igazolvány számom ... Büntetve nem voltam. Ezt követően a Tanács Elnöke felkéri a vádhatóság képviseletében eljáró katonai ügyészt a vád szóbeli előterjesztésére.

A katonai ügyész ismerteti a Győri Katonai Ügyészség … számú vádiratának bekezdés pontjaiban megjelölt részét. Ezt követően a Tanács Elnöke, a vádlott cselekménye tekintetében, az alábbiak szerint hallgatja ki.

Polereczky Gábor honvéd vádlott: A vádat megértettem, a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat alaptalannak tartom, abban nem érzem bűnösnek magam. A külföldre szökés kísérletét és rongálást elkövettem, abban bűnösnek is érzem magam, azonban én a kárt nem szándékosan okoztam. Az általános iskola nyolcadik osztály elvégzése után két évig szakközépiskolába jártam, az iskolából eltanácsoltak, ezt követően különböző munkahelyeken segédmunkásként, fotólaboránsként dolgoztam. Közvetlen a bevonulás előtt a Belvárosi Közért vállalatnál kocsikísérőként voltam. Nőtlen vagyok. 16 éves koromtól a nagyapámmal éltem. 1976. október 28-án vonultam be a sorkatonai szolgálat teljesítésére jelenlegi alakulatomhoz. Beosztásom sárkányhajtómű szerelő volt. Szolgálati időm alatt dicsérve nem voltam, ellenben öt esetben fenyítettek. Kitüntetést vagy elismerő címet nem értem el. 1978. október 10-én leszereltem volna. Ketten vagyunk testvérek. Öcsém jelenleg Tatán teljesít katonai szolgálatot. Szüleim élnek. Nyugaton nincs rokonom. 1978. július 11-én 17 órától július 15-én 23 óráig szabadságon tartózkodtam Budapesten. Mivel késésben voltam, és alakulatomhoz időre nem tudtam volna visszaérkezni, ezért az utolsó megoldásként az autóstopot választottam. Gépkocsival elmentem Székesfehérvárig, majd onnan ugyancsak autóstoppal akartam továbbmenni Pápára. Közben azonban a rendőrök észrevettek, igazoltattak, és gépkocsival a szabadbattyáni rendőrőrsre előállítottak. A rendőrségi gépkocsiba szó nélkül beültem. Azt nem kérdeztem meg, hogy mért állítanak elő. Elmondani kívánom, hogy volt nálam fél liter cseresznyepálinka, illetve abból kb. 4-5 óra leforgása alatt kb. három decit elfogyasztottam. Amikor a rendőrökkel találkoztam kb. két deci pálinka volt az üvegben. Ittasnak egyáltalán nem éreztem magam, mert közben ettem is. A rendőröket a gépkocsiban sem sértegettem. Rendellenes magatartást egyáltalán nem tanúsítottam. A gépkocsiban két rendőr és még egy polgári egyén is volt, akit szintén elő állítottak. Ezt az egyént G. Zoltánnak hívták. Az őrszobába először N. rendőr törzsőrmester ment be, és G. Zoltán. A félig nyitott ajtó mellett állt P. őrmester, aki minden indok nélkül arcul ütött engem. Ennek a pofonnak semmi előzménye nem volt, illetve csak arra tudok gondolni, hogy a gépkocsiban volt egy-két mondatos vita, amit én válaszként mondtam, de erre már nem emlékszem, hogy mi volt. És ezért ütött meg P. őrmester. Én az ütés irányába fordultam, ekkor szembe kerültem P. őrmesterrel, majd ekkor több ütést kaptam. Ezután az őrszobába vittek, majd kihallgattak. Közben ismét szóváltás lett. Ennek az volt az oka, hogy P. őrmester többször odajött az ajtóhoz, és gúnyos pofát vágott, ami miatt sértő megjegyzést tettem, de már erre sem emlékszem. Ekkor dulakodás is volt közöttünk, majd megbilincseltek.

A Tanács Elnöke kérdésére: Én a rendőrségről nem akartam elmenekülni, így ez nem lehetett oka annak, hogy P. őrmester arcul ütött. 1978. október 11-én tudtam meg, hogy ez ügy miatt tárgyalást tart a katonai bíróság. Elmondani kívánom, hogy legelőször 1978 év elején merült fel bennem, hogy harci repülőgéppel külföldre szököm. Ekkor azonban még csak körvonalakban mutatkozott ez a dolog. Semmi célom nem volt. 1978. júliusában, amikor szabadságon voltam magammal hoztam az alakulathoz a „Teljesítményrepülés” című könyvet, és egyéb dolgokat is azért, hogyha tényleg kiszököm, ezek segítségemre legyenek. 1978. júliusában, amikor a gyengélkedőre kerültem, kidolgoztam a külföldre szökés elméleti részét, utána pedig, amikor a gyengélkedőről kijöttem, a gyakorlati részét dolgoztam ki. A vádbeli időpontot megelőzően több alkalommal is volt, hogy repülőgéppel ki akartam szökni. Az időpontokat azonban nem jegyeztem meg. 1978. október 12-e előtt már kb. két héttel mérlegeltem a különböző lehetőségeket. Csak a feltételek nem jöttek össze. Az előkészület sokirányú volt. Nyitott szemmel jártam, hasznos információkat gyűjtöttem. Ez már 1978 nyarától kezdődően történt. Céltudatosan autós térképeket és rajzeszközöket vettem. A térképen kijelöltem az útirányt is. Külön füzetem volt a számolási célokra. A nyomozás során a jegyzőkönyvbe vett számításokat végeztem. A sok számítás közül néhány alkalmatlannak bizonyult, azt el is vetettem. Az általam jónak tartott számítást betanultam, majd a füzetet elégettem. Ez már szeptember végén, október elején történt. Tehát erre az időre, szeptember végére, október elejére lelkileg szakmailag felkészültem. Az útvonaltervet csak a végső fázisban döntöttem el. München polgári repülőterére akartam menni. Azért döntöttem így, mert szocialista ország szóba sem kerülhetett. Gondoltam Ausztriára, de felmerült bennem, hogy a jó szomszédi viszony miatt visszaadhatnak, és arra gondoltam az NSZK-ból nem adnak vissza.

A Tanács elnöke kérdésére: Tudatommal átfogtam, és várható is volt, hogy az ottani elhárító szervek meghallgatnak. Azt azonban nem tartom valószínűnek, hogy különösebb információval szolgálhattam volna nekik, hiszen ők „egy-két géppel előbbre vannak”. Alkalmas pillanat a tervem végrehajtására október 12-én jelentkezett. A körülmények az utolsó pillanatban romlottak el számomra. Ugyanis nekem is részt kellett volna vennem a repülésen, de volt egy külön eligazítás, melyen Hoffer százados közölte, hogy engem töröltek. Előre nem tudtam eltervezni a bűncselekmény végrehajtásának napját, hiszen az előző napon tudtam meg, hogy október 12.-én repülés lesz. Számomra ez volt az utolsó lehetőség. Közben megtudtam, hogy azt a repülőgépet, melynek én voltam a sorszerelője, és amellyel tervemet végre akartam hajtani, megtudtam, hogy időjárás felderítésre osztották be. Ez volt az utolsó lehetőségem. Úgy döntöttem, hogy más géppel is meg kell próbálnom. Október 12-én a századparancsnokom berendelt, hogy vegyem át Háry őrnagytól az idézést, ami a következő napi bírósági tárgyalásra szólt. A századparancsnokommal beszélgettem, érdeklődött ügyem iránt. Amikor mindez befejeződött, akkor a körletbe mentem, szerelőruhát vettem magamra. Magamhoz vettem azt a reklámtáskát, amelyben a mikrofon, a fülvédő és a sapka volt. 15 órakor kimentem a repülőtérre. Saját gépem üres helyéhez mentem, majd a gépkocsik részére készített fedezék mögé bújtam és innen figyeltem. Amikor a mozgás megszűnt, hátulról bementem a gépek közé és figyeltem, melyik a legalkalmasabb. Ekkor kiválasztottam a MIG- 21 Bisz típusú, 9178 fedélzeti számú repülőgépet, mely legkevésbé látszott a magassági toronyból. Egyébként csak MIG-21-es gép jöhetett számításba, mert azt elég jól ismertem. Ez a repülőgép is úgy, mint a többi, felszállásra elő volt készítve. 23 mm-es gépágyú volt rajta, 250 lőszerrel volt feltöltve. A repülésre előkészített gépek mindig fel vannak töltve lőszerrel. Először az akkumulátor feltöltöttségét ellenőriztem le, majd levettem a kabintakarót, kivettem a kabinbiztosítékokat, eltávolítottam a féktuskókat, a felszálló redőnyvédő szitákat, a pitotcső és orrkúp védőket. Azután visszamentem a fejvédőért. Megnéztem, hogy még mindig együtt van-e az eligazítás. Láttam, nem figyelnek. A létrát elvettem, a bal szárnyon keresztül felmásztam a kabinba. Becsuktam a kabintetőt, elvégeztem a szükséges műveleteket és indítottam. A gép hangján furcsát hallottam, rápillantottam a fordulatszámmérőre, de az is állt. Ezután ismét indítottam, de akkor sem érte el a kiguruláshoz szükséges fordulatszámot. Ekkor a szivattyú rákapcsolásával ismét indítottam, de ekkor is ugyanez történt. A fordulatszámláló 30%-on megakadt, a hajtómű vezérlőkart is feljebb nyomtam. Tudtam, hogy ez műszakilag nem helyes, de végig kellett csinálnom, mert nem volt számomra visszaút. Az üzemanyag meggyulladását nem észleltem, de láttam, hogy jön a tűzoltókocsi. Nem tudtam, mi történt. Az járt a fejemben, hogy hol hibáztam el, mit rontottam el. Teljesen kikapcsoltam. Úgy húztak ki a gépből.

A Tanács elnöke kérdésére: Nem tudtam, mi az oka, hogy a gép nem úgy indult, ahogy kell. Ahogy végig gondoltam, nem hiszem, hogy hibát lehetne találni abban, amit csináltam. Ilyen géppel csak vontatásban közlekedtem. Az indító szerkezetét csak ellenőrzéskor álló helyzetben működtettem. Felkészültségem alapján tudtam, tisztában voltam azzal, hogy esélyem van a géppel való felszállásra. Még 50%-nál is nagyobb, de teljesen nem voltam biztos benne. A polgári életben az MHSZ-nél vitorlázó repülő voltam. Mindig érdekelt a repülés. Még bent ültem a kabinban a sikertelen indítások után, amikor kinyitották a kabin ajtót. Nagy ütést kaptam a fejemre, mitől előre billentem, a hajtóművet akkor már kikapcsoltam, kapkodtam a műszerek felé. Az október 13-ra kitűzött bírósági tárgyalás „ az utolsó csepp volt a pohárban”. Ha nem lett volna tárgyalás, akkor valószínű nem jutott volna eddig ez a dolog. A tervek kidolgozása semmit sem jelent. Az igazi lelkierőt az igényli, amikor az ember ott áll a repülőgép előtt. Nem éreztem jól magam ebben az országban. A szakközépiskolában szerettem a szakmámat. Emberi problémák voltak, amelyeket nem tartottam igazságosnak. A honvédségnél is voltak problémák. A végső fázisban visszahúzódó lettem. A német nyelvet egészen alapfokon beszélem. Az NSZK-ban az első dolgom az lett volna, hogy munkát vállalok, majd befejeztem volna a középiskolai tanulmányaimat. Sok mindennel próbálkoztam, mire ide jutottam. Nem gondoltam, hogy baj van, amikor a tűzoltókocsit láttam közeledni. Véleményem szerint a belső hajtóműtűz nem volt veszélyes. A felrobbanás veszélyétől nem kellett tartani. A sikertelen indítás után azért nem szálltam ki a gépből, mert semmi értelmét nem láttam.

Kérdésére: Vitorlázó repülőgéppel nem repültem 100 órát.

Az ügyész kérdésére: Gondoltam arra is, hogy az életemmel fizetek. Bűnözőnek nem éreztem magam, és ma sem érzem. Valószínű, az NSZK-ban tetszett volna az általam elkövetett bűncselekmény. Amikor a géphez mentem, megnéztem az akkumulátor kapacitás mértékét, ugyanis egy bizonyos kapacitás kell, hogy fedélzeti indítás lehetséges legyen. Itt elég lett volna, hogy ne indító kocsival kelljen indítani a gépet. A katapultot beélesítettem. Csak a legvégső esetben katapultáltam volna. Tisztában voltam azzal is, hogy milyen magasról, hogyan lehet katapultálni. A kerekek előtti féktuskót kivettem, és betettem a gép törzse alá. Azt, amikor a gépre felmásztam nem látta senki, mert takartak a mellettem lévő gépek. Amikor közeledett az indító kocsi és a tűzoltó kocsi, egy pillanatra az jutott eszembe, hogy segítő szándékkal jönnek, nem tudják miről van szó, és én mit akarok.

A védőjének kérdésére: A hivatalos személy elleni erőszakkal kapcsolatosan azt tudom elmondani, hogy én is megsérültem. Eltörött az orrcsontom, és a fejem minden irányból ütésekkel volt borítva. A repülőgépek indítása javarészt indító kocsiról történik. Ritkán fordul elő a fedélzeti indítás. Nincs konkrét megállapításom, hogy a gép mért nem indult. Valószínű, hogy APA kocsiról elindult volna. Mint vitorlázórepülő önállóan sohasem mehettem, oktató mindig volt a hátam mögött. Egyebet előadni nem kívánok.

A katonai bíróság a vádlott kihallgatását egyelőre befejezettnek nyilvánítja. Figyelmezteti észrevételezés jogára. Ezt követően a Tanács Elnöke a tanúk kihallgatásával tervezi a további bizonyítást. Az egyenként behívott tanúk, a még ki nem hallgatott tanúk a következő vallomást teszik:

N. Mihály rendőr törzsőrmester, érdektelen tanú. Elmondja, hogy 1978. július 16-án P. őrmesterrel volt szolgálatban. Az M7-es autópályán éjfél után G. Zoltán polgári egyént igazoltattuk, majd előállítottuk. Egy óra lehetett, kb. 2 kmrel arrébb, törölközőjével a fején autóstopra várt a vádlott. Igazoltattuk, mert szabálysértést követett el, hiszen az autópályán stopozni nem lehetett. Láttuk, és éppen ezért előállítottuk a szabadbattyáni őrsre. Ittas volt, az autóban pálinkával kínált bennünket. Az őrsre beérve elöl ment a folyosón G. Zoltán, a folyosón mögöttem a vádlott jött, végül pedig P. rendőrőrmester. A folyosó kb. 4-5 m hosszú volt, amikor kiabálást hallottam, hogy meg akar szökni. Majd zuhanást hallottam, ezzel egy időben lökdösődést. Nyomban hátra fordultam, és akkor láttam, hogy P. őrmester belökte az ajtón a vádlottat, aki nekiesett az asztalnak. Ekkor a vádlott énnekem ugrott és szájon vágott. Meg akartuk bilincselni, de ellenszegülést tanúsított. Ezért le kellett őt fogni. Ezt követően a bilinccsel a jobb kezemre ütött. Ezután is agresszíven viselkedett. Amikor a járőrvezető, P. őrmester megjelent az ajtóban, nyomban kiabálni kezdett. Azt kiabálta, hogy „gyere ki te piszkos szólózni!” Mivel telefonunk nem volt, nem tudtuk a katonai járőrt értesíteni. Négy óra tájban kórházba szállítottuk a vádlottat, látleletet vetettünk, majd átadtuk a katonai rendésznek.

A vádlott: A tanú a tényekre nézve és időrendben sem az igazat vallja. A törölköző nem a fejemen volt, hanem a vállamon, mert hűvösödött. Arra nem emlékszem, hogy a sapkám hol volt. Valószínű, a csomagom mellett fogtam. Ha P. őrmester az asztal sarkának lökött, mi volt az oka, hogy a fejem hátsó felén és az oldalamon ütések voltak. Az egész eset indítéka, mint mondottam, csak az a kétmondatos szóváltás lehetett az autóban, mire már nem emlékszem. Nem először volt a bilincselés, majd utána szóváltás és dulakodás, mint a tanú mondta, hanem először történt a szóváltás és utána dulakodás közben oldalról lefújtak valamilyen spay-vel és mire magamhoz tértem már a kezemen volt a bilincs. Az igaz, hogy P-t megütöttem, de csak védekezésképpen, amikor engem minden indok nélkül bántalmaztak. Elszökni én nem akartam, nem is lett volna logikus a helyzetemben, mert ha szökni akartam volna, akkor az autópályán szöktem volna meg, nem az őrszobáról, ahol rendőrök voltak, egyébként is két táska volt a kezemben.

A tanú: Fenntartom a vallomásomat.”

A bíróság továbbiakban a következő tanúkat hallgatta meg:

P. István őrmester, érdektelen tanú,
Sz. Sándor rendőr hadnagy, érdektelen tanú,
D. Kálmán rendőr főtörzsőrmester, érdektelen tanú,
P. Ferenc rendőr törzsőrmester, érdektelen tanú,
K. János rendőr főtörzsőrmester, érdektelen tanú,
K. János rendőr főtörzsőrmester, érdektelen tanú,

„G. Zoltán polgári egyén, érdektelen tanú:

1978. július 16-án, nem sokkal éjfél után kmk. gyanúja miatt a rendőrök előállítottak. Már a gépkocsiban voltam, mikor a vádlottat is igazoltatták és velem együtt őt is beszállították a szabadbattyáni őrsre, ami 3-4 km-re volt. Polereczky honvéd ittas volt. Engem is kínált a nála lévő pálinkával. Útközben azt mondta, hogy ő angyalföldi. A rendőrségre beérkezve kinyitották az ajtót. Elöl ment egy rendőr, utána én. Engem a vádlott követett, és még leghátul is jött egy rendőr. Alig hogy beértünk egy helyiségbe csattanást hallottam, hátra néztem, és a vádlott fejjel bent volt az egyik rendőr gyomrában, mintha vissza akarna menni. Ettől a rendőr megtántorodott, és neki dőlt az ajtófélfának. Ekkor a rendőr neki lökte őt az asztalnak. A vádlott neki ment az egyik rendőrnek, fenyegetődzött, hogy a bátyja karatézik, és kinyírja az egész bandát. Majd belerúgott az egyik rendőr sípcsontjába. Amikor a vádlott nekiesett az asztalnak, vérzett az arca. A rendőrök csillapították, de ő nem csillapodott. Az egyik rendőrrel egyfolytában szívóskodott. Amikor ezt a rendőrt meglátta az ajtóban, mindjárt neki akart menni.

Balázs János őrnagy, érdektelen tanú: 1934 ...-n született. Polereczky honvéd a beosztottam volt, mivel a századparancsnoka voltam. A jelen eljárás tárgyát képező cselekményéről utólag szereztem tudomást. A vádlott 1976 októberében vonult be sorkatonai szolgálatra. Ezt követően Szolnokra került kiképzésre, majd 1977 januárjában vagy februárjában került vissza az alakulathoz. Egészen korán feltűnt a vádlott zárkózott természete, különállósága, baráttalansága. A kollektív megmozdulásokon nem vett részt. Debreczeni főhadnagy kapta azt az utasítást, hogy beszélgessen gyakrabban a vádlottal. Igyekezzen jobban megismerni, de ez sem vezetett eredményre. Csak a kötött foglalkozásokon vett részt. A polgári lakossággal kapcsolatot nem tartott. A két éves katonai szolgálata alatt mindössze kétszer kért kimaradást. Csak szabadságra ment, de ebben korlátozva volt, mert mindig késve jött vissza.

A Tanács Elnöke kérdésére a tanú: Másoknak is megállapították a felelősségét. Voltak lazaságok. A vádlott így tudta elkövetni ezt a bűncselekményt. Ma már nem ugyanaz a rend, mint akkor volt. Fegyelmi eljárások is folytak ebben a dologban. Több személyt fenyítésben is részesítettek.

A vádlott: Zárkózott magatartásom hosszú idő alatt, fokozatosan alakult ki. Hosszú, több éves időszaknak lett ez a végső fázisa. Igen sok indokolatlan sérelem ért a katona idő alatt. A századparancsnokom részéről pl. az utolsó fenyítés úgy lett indokolva, mikor szabadságra akartam menni, az írnok mondta, hogy a századparancsnok már aláírta a szolgálati jegyet. Ennek ellenére, amikor visszajöttem a századparancsnokom felelősségre vont, amiért nem tartottam be a szolgálati utat. A leszúrásokat többnyire olyan dolgokért kaptam, amiért másoknak nem is szóltak.

Balázs János őrnagy: A vádlott által elmondottak nem fedik a valóságot. A szolgálati út be nem tartása miatt nem is kapott fenyítést. Az utolsó fenyítését azért kapta, mert autóstoppal jött vissza, és késve.

A vádlott: Egyéb észrevételem nincs.

Molnár István százados, érdektelen tanú. 1934 ...-n született. 1978. október 12-én közös repülést hajtottunk végre az 1. és 2. század. Az időjárásfelderítő gép visszaérkezése után hangról hallottam, hogy rendellenes hajtóműindítás történt. Oda érve láttam, hogy az egyik gépből az üzemanyag kifolyva ég, és már a gép alatt is égett az üzemanyag. A tűzoltókocsit oda irányítottam, és utasítást adtam, hogy jöjjön egy APA kocsi is. Arra gondoltam, hogy hideg átforgatással az égést meg tudjuk szüntetni. A géphez odaérve ismét egy indítás történt. Ekkor 3-4 m-es lángcsóva csapott ki a gépből, úgy hogy az oltásba beavatkozni nem is tudtunk. A gép egyébként kigurulás helyzetben volt. A létra a szárny alá volt téve. Fölmentem, a kabint kinyitottam. Nyomban láttam, hogy a kapcsolók normál felszállási helyzetben voltak. Egy általam ismeretlen személy ült a kabinban. Nyakon vágtam, amitől előre esett, majd megfogtam a nyakát, és úgy kényszerítettem, illetve utasítottam a kapcsolók kikapcsolására. Erre ő nem volt hajlandó. Mire lenyomtam a fejét, átnyúltam felette és kikapcsoltam a kapcsolókat. Ekkor a láng már megszűnőben volt, és az ott lévőknek parancsot adtam, hogy szüntessék meg az égést. A vádlottat úgy kellett kihúzni a kabinból, mert nem volt hajlandó kiszállni.

A Tanács elnöke kérdésére a tanú: A vádlott nem volt hajlandó a kapcsolókat kikapcsolni. A botkormányt rángatta, azon van a gépágyú nyomó karja. Arra gondoltam, hogy a gépágyút akarja működtetni.

A vádlott: A gépágyú kieresztett futóval nem sül el. Amikor a tanú odaérkezett, akkor a hajtóművet én magam kikapcsoltam. Kikapcsoltam az akkumulátor kapcsolót is.

Tanú: A vádlott semmilyen utasításomat sem hajtott végre. A hevederek csatját is én bontottam ki, a kabinban lévő blokkoló gomb benyomásával lehet a fegyvert használni.

A vádlott: A hevederek már rég ki voltak oldva, és a vállamon voltak. Amikor a tanú odaérkezett, akkor én már csak azon gondolkodtam, hogy miért nem indult a gép.

Mátyás József százados: 1932 ...-n született. A hamis tanúzással és a zárt tárgyalással kapcsolatos figyelmeztetést megértettem. 1978. október 12-én délután az 1. és 2. század repülést hajtottak végre. Az 1. zóna parancsnoka voltam. Az állomány eligazításra sorakozott fel, amikor rendellenes hajtóműindításra figyeltünk fel. Molnár századossal riasztottuk a tűzoltókocsit, mert először füstölt a gép. Később pedig láng csapott ki belőle. Én az APA kocsiban ültem, mert hidegátforgatással akartuk az égést megszüntetni. A tűzoltók nem tudták megközelíteni a gépet a lángtól. A gép felszállás helyzetben volt. A létra a szárny alatt volt. Először Molnár százados ment fel a kabinhoz, én pedig mögötte mentem. Ő nyitotta ki a kabintetőt, majd a hajtóművezérlő kart stop helyzetbe rántotta, az akkumulátor és generátor kapcsolókat kikapcsolta. Azután bontotta ki az öveket. Mindezt Molnár századostól tudom, mögötte álltam.

A Tanács elnöke kérdésére a tanú: A 2. zónában lett volna valakié ez a gép, de akkor még nem volt név szerint kijelölve.

Az ügyész kérdésére a tanú: Csak akkor vettük észre, hogy jogtalanul akarja valaki a gépet indítani, amikor láttuk, hogy a létra el van húzva.

A védő kérdésére a tanú: Általában mindig indító kocsiról történik az indítás.

A vádlott: Nincs észrevételem.

Bozsó János százados: 1930 ...-n született. Polereczky Gábor honvéd vádlott a beosztottam volt. A beosztásom sárkányhajtómű csoport részleg vezető. A vádbeli napon a 2. zóna parancsnoka voltam. Akkor kezdtük meg az eligazítást, amikor a vádlott indította a gépet. Azt csak később tudtuk meg, hogy a vádlott a repülőgéppel külföldre akart szökni. Ez alkalommal én már csak az eligazítás után mentem oda a géphez. Előzőleg már odamentek a tűzoltókocsival, mert a gépből láng csapott ki. A vádlottat már vitték a parancsnoki gépkocsival, amikor odaérkeztem.

A Tanács elnöke kérdésére a tanú: Akkor még nem tudtam, de most már tudom, hogy a vádlott már más alkalommal is tervezte a repülőgéppel való külföldre szökést. 1978. október elején azt a gépet, amelynek sorszerelője volt, korábban fékezte le, ezért nem egyvonalban állt a többi géppel. Én ekkor utasítottam, hogy álljon be rendesen, amit meg is tett.

A vádlott: Nincs észrevételem.

Varga László tizedes: 1954 …-n született. 1977 februárjában vonultam be sorkatonai szolgálatra. Beosztásom sárkányhajtómű szerelő volt. A vádlottal egy századnál teljesítettem szolgálatot. Vele kapcsolatosan azt tudom elmondani, hogy nem volt barátja a századnál. Nagyon zárkózott volt. Nem rajtunk múlott, amikor beszélgetés alakult ki közöttünk, a vádlott éreztette velünk, hogy ő többnek képzeli magát, mint a másik katona. Úgy tudtuk, hogy sokkal többet ért a gépekhez, mint mi. Ezt el is ismertük. Amikor megtudtuk, hogy hivatalos személy elleni erőszak miatt eljárás indult ellene, megkérdeztük, hogy mit csinált, de nem mondta meg. Az egyébként látszott rajta, hogy bántja nagyon, amiért nem szerelhetett le időben a sorkatona társaival. De nekünk nem tett említést róla.

A vádlott: Az volt a legnagyobb probléma, hogy a századnál presztizs kérdést csináltak abból, hogy engem nevetségessé tegyenek, vagy leszúrjanak. Kezdetben sem fölényes, sem zárkózott nem voltam.

László György tizedes: 1955 ...-n született. A vádlottal egy századnál teljesítettem szolgálatot. Én később vonultam be, mint ő. Polereczky honvédet zárkózottnak ismertem meg. Beszélgetni nem lehetett vele, inkább hamar össze lehetett veszni vele. Beszéd stílusa olyan volt, amiből azt éreztük, hogy lenéz bennünket. Általában egyedül ment minden hová. Takarodó után pedig lement a klubba és ott tartózkodott az éjszakai órákig.

A Tanács elnöke kérdésére a tanú: A vádlott tervéről nem tudtam. Arról csak utólag szereztem tudomást. A vádbeli napon a 2. zónába voltam szolgálatba beosztva.

A vádlott: Helytelennek tartom személyemnek, mint embernek ilyen negatív beállítottságát. Általában voltam letámadva.

A Katonai Bíróság a tanúkat kihallgatta. Ezt követően a becsatolt bűnügyi iratok ismertetésére került sor. A Tanács Elnöke a bizonyítást befejezettnek nyilvánítja. Ezt követően felkéri a vádhatóság képviseletében eljáró katonai ügyészt végindítványa, katonai védőt perbeszéde előterjesztésére.

Dr K. György alezredes katonai ügyész: Az MN Pápa 5081 számú alakulat állományába tartozó, 1978. október 12-től előzetes letartóztatásban lévő, Polereczky Gábor honvéd vádlott ellen, a Btk…bekezdésébe ütköző, …pontja szerint minősülő, és büntetendő fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettének kísérlete, valamint Btk…bekezdés …pontja szerint minősülő és büntetendő különösen nagy kárt okozó rongálás bűntette miatt, Btk. …§ bekezdése szerint hivatalos személy elleni erőszak büntette miatt emelt vádat fenntartom. A vádlott terhére súlyosbító körülményként indítványozom értékelni a halmazatot, több fenyítését, negatív jellemzését. Azt, hogy különösen nagy kárt okozott, amelyet semmilyen körülmények között nem tud megtéríteni. Enyhítő körülményként a részbeni beismerő vallomását indítványozom figyelembe venni. Indítványozom, hogy a bíróság a vádlottat a Btk… pontja szerint minősülő cselekmény büntetési tételét jóval meghaladóan határozza meg. Indítványozom, hogy a Btk…§ alapján a törvény szerinti maximális tartamban tiltsa el a közügyek gyakorlásától, és a Btk. ...§ alapján bárhol fellelhető vagyona elkobzására ítélje. Indítványozom, hogy a Btk…bekezdése alapján az előzetes letartóztatásban eltöltött időt a kiszabandó szabadságvesztésbe számítsa be. Állapítsa meg a bíróság, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Dr M. József ügyvéd, kirendelt katonai védő: A tárgyaláson és a nyomozati iratokból megállapítható, hogy nyolc általános iskolát lényegesen meghaladó végzettségre tett szert. Tudását úgy szerezte meg, hogy sokszor a késő éjszakai órákban is tanult, képezte magát. Ezek kissé öntelté szellemileg türelmetlenné tették. Társai emiatt elkerülték, a vádlott pedig zárkózottá vált. Pedig ezen segíteni lehetett volna. Igen magas képzettséget nyert el a repülőgép technika, a repülőgép vezetés terén, ami valamilyen formában honorálható lett volna. A vádlottal szemben bűncselekmény miatt eljárás indult, majd leszerelését a tárgyalás miatt megtoldották. Arra is kellett volna gondolni, hogy ez milyen hatást vált ki belőle. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és vezetett súlyosabb bűncselekmény elkövetéséhez. A vádlott neveltetési körülményei sem voltak megfelelőek, amelyek nyomot is hagytak szellemi és erkölcsi életében. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt kihallgatott tanúk vallomása nem egyező. A vádlott által tett kijelentéseket, ahány tanú volt, annyiképpen mondta el. Álláspontom szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a vádlott terhére megállapítani nem lehet. N. rendőr törzsőrmester látlelete kétségtelen bizonyíték. A vádlott sérüléseit is látlelet bizonyítja. Kérdésként merül fel, hogy helyénvaló-e az ilyen rendőri intézkedés? A vádlott tudása csak elméleti volt, de gyakorlatban vitorlázó gépet egyedül egyszer sem vezetett. Lehetetlennek tartom, hogy egyedül is tudott volna fel- és leszállni. A vádlott gyakorlati tudatlansága, és az indító kocsi hiánya miatt az elkövetés alkalmatlan eszközzel történt, és csak igen távoli kísérletről lehet szó. A Btk. ...§ ... bekezdése kiemeli, hogy az alkalmatlan eszközzel való kísérlet esetében a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet. Ez álláspontom szerint indokolttá teszi a Btk…§-a alkalmazását. Különösen nagy kárt okozó rongálással kapcsolatosan, bizonyítani kellett volna azt, hogy a vádlott számolt a gép megsemmisülésével. Álláspontom szerint a vádlott ezzel nem számolt, ezért véleményem szerint csak a hanyag kezelés minősített esete állapítható meg terhére. A vádlott javára enyhítő körülményként kérem értékelni, hogy fiatalkorú felnőtt beismerő vallomást tett, megbánást mutató magatartását, és azt, hogy a cselekményét szigorú ellenőrzés mellett meg lehetett volna akadályozni. Kérem, hogy a kiszabandó szabadságvesztést a törvényi minimum alatt állapítsa meg a bíróság, és részleges vagyonelkobzást kérek.

Vádlott az utolsó szó jogán: Nem a társadalmi rend ellen volt kifogásom, hanem az ellen a miliő ellen, amiben éltem. Nem is láttam már más megoldást. Tudtam, ez az utolsó lehetőség. Nem láttam már más megoldást, mert minden egyéb más variációt megpróbáltam. Eddigi munkahely változtatásaimnak nem az volt az oka, hogy nem szerettem dolgozni, hanem az, hogy felkészültségemen alul lévő dolgokkal bíztak meg.

A katonai bíróság határozathozatal céljából zárt tanácskozásra vonult vissza. Ezt követően a Tanács Elnöke a rendelkező rész felolvasása, és az indoklás lényegének ismertetése után, kihirdeti a bíróság külön íven szövegezett ítéletét:

A Győri Katonai Bíróság …/1979 számú irata

A Népköztársaság nevében a Győri Katonai Bíróság Győrött, 1979. január 25-e napján bűntetti eljárás keretében tartott zárt tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet:

Az MN 5081 Pápa számú alakulat állományába tartozó, 1978. október 12-től előzetes letartóztatásban lévő Polereczky Gábor honvéd, aki 1953…-n született, Anyja neve .., Budapest IV. kerület … szám alatti lakos, katonai igazolvány száma: …, büntetlen előéletű vádlottat bűnösnek mondja ki fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettének kísérletében, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vétségében, és ezért halmazati büntetésül 12 évi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre, valamint 10 év közügyektől eltiltásra, és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítéli. A szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. Az előzetes letartóztatásban eltöltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A bűnügyi költségeket az állam viseli.

Győr, 1979. január 25.

A vádlottnak fellebbezési jogosultságára történt kioktatása után, az ítéletre válaszolva: Az ítéletet tudomásul veszem.

A vádlott: Az ítélet ellen enyhítésért fellebbezést jelentek be.

A védő: Az ítélet ellen enyhítésért fellebbezést jelentek be, egyúttal bejelentem, hogy a vádlott védelmét, mint kirendelt védő, a másodfokú eljárásban is el kívánom látni."

A Katonai Bíróság tanácskozáson meghozta, a Tanács Elnöke kihirdette a bíróság 2. számú végzését. A Katonai Bíróság a bejelentett fellebbezésekre tekintettel elrendeli a bűnügy összes iratának felterjesztését a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumához a másodfokú határozat meghozatala végett.

A bíróság a vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartja, mert mindazok az okok, melyek az előzetes letartóztatás elrendelését szükségessé tették, jelenleg is fennállnak. A Tanács elnöke megállapítja, hogy az ítélet nem jogerős. Ezt követően a tárgyalást 12 óra 50 perckor berekeszti.”

1979. február 22-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága helyben hagyta a Győri Katonai Bíróság ítéletét.

1979. március 7-én Polereczky Gábor honvéd megkezdte büntetésének letöltését.

.

.

.

1984. október 11-én Polereczky Gábor honvéd édesapja, fia ügyében, kegyelmi kérvényt nyújt be a Győri Katonai Bírósághoz:

„Tisztelt Katonai Bíróság!

Alulírott Polereczky Béla nyugdíjas, 1045 Budapest, ...szám alatti lakos az alábbi kérelemmel fordulok a katonai bírósághoz.

Fiamat, Polereczky Gábort szökés kísérlete miatt a nyomozó hatóság 1978. október 12-én őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba helyezte. A Győri Katonai Bíróság 1979 év januárjában 12 évi szabadságvesztés büntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta. Fiam büntetését jelenleg a Kozma utcai intézetben tölti. Budapest, X. ker. Kozma u. 13. Fiam büntetésének fele részét kitöltötte. A szabadságvesztés büntetés tartama alatt iskoláit, három esztendőt a legjobb tudomásom szerint kitűnő eredménnyel végezte el, majd súlyosan megbetegedett és a negyedik osztályban vizsgát azért nem tette le, mert betegsége miatt arra várhatóan kitűnő eredménnyel nem tudott felkészülni. A fogva tartás őt idegileg igen súlyosan megviselte, egészségi állapota állandóan rosszabbodik. Alapban tartok attól, hogy idegrendszere gyógyíthatatlanul tönkre megy. A büntető ügy általam csak szórványosan ismert tartalmából következtetve cselekményét egy gátlásos fiatalkori meggondolatlanságból követte el, melynek eddig is mára nézve túlságosan hátrányos következményei vannak. A szigorú ítéletkor bíztam abban, hogy fiam idővel kegyelmet kaphat. Előadni kívánom, hogy nyugdíjas vagyok, 46 éves munkaviszony után mentem nyugdíjba. Életemben csak egyetlen munkahelyem volt, a Magyar Pamutipari Gyár. Feleségem szintén nyugdíjas, 30 évig volt megszakítás nélkül dolgozója ugyan annak a munkahelynek. A bíróság a fiamat kártérítésre is kötelezte. Tudomásom szerint keresményéből már - egy teljes kárösszeget a levonás után - megtérítette. Életvezetésünk biztosíték arra, hogy fiam kiszabadulását követően becsületes dolgozóvá váljon. Munkaviszonyom alatt ötször kaptam a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést. Ezen kívül két alkalommal lettem a könnyűipar kiváló dolgozója. Feleségemnek is számos kitüntetése van. Úgy gondolom, hogy a fiamra kimért büntetés eltúlzottan szigorú. Kérem a tisztelt Győri Katonai Bíróságot, hogy az előadottak alapján szíveskedjék jelen kérelmemet kegyelmi kérvénynek tekinteni, és azt szíveskedjék pártolóan, a Népköztársaság Elnöki Tanácsához felterjeszteni.”

1984. október 15-én a Győri Katonai Ügyészség a szülők kegyelmi kérvényének kapcsán egy mindenre kiterjedő nevelői vélemény kérésével fordult a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokához (Budapest X. ker Kozma utca). A véleménynek ki kellett térnie az elítélt jelenlegi egészségi állapotára is. Az ügyészség hivatkozik a szülők kegyelmi kérvényére, melyben a szülők azt állítják, hogy a fiúk egészségi állapota az elítélése óta megromlott, így a büntetés csökkentését kérik.

Részletek a Győri Katonai Bíróság Igazságügyi Minisztériumhoz intézett felterjesztéséből. Nevelői előterjesztés alapján kegyelmi kérvény elbírálásához.

„A büntetése kezdetének idejétől nem tartja be az intézet által előírt követelményeket. A kapott utasításokat, parancsokat nem minden esetben hajtja végre feltétel nélkül. A személyi állomány tagjaival szemben tanúsított magatartása nem megfelelő. Körletét, személyi felszerelését nem minden esetben tartja tisztán és rendben. Intézetünkben 1979. március 7-e óta van foglalkoztatva, büntetésének eddigi ideje alatt az intézetben biztosított munkaterületeken kisebb-nagyobb megszakításokkal mindenütt volt foglalkoztatva. A munkavezetők igyekeznek tőle megszabadulni, mert a részére meghatározott feladatokat nem végezte el a szabályoknak megfelelően, sőt az oda beosztott foglalkoztatottakat is hátráltatta a munkavégzésükben. A fent leírtakat az is bizonyítja, hogy büntetésének eddigi ideje alatt 14 esetben kellett fegyelmi felelősségre vonni. Fegyelmi vétségek a következők:

- 1979 - munka megtagadása, szökési kísérlet (20 nap magánelzárás)
- 1979 - munka megtagadása, elítélt társa bántalmazása (két hónap időtartamra fegyelmező részlegbe utalás)
- 1980 - zárkarend megsértése (egy hónapra étkezéscsökkentés 50%-al)
- 1981- munkamegtagadás, üzemi rend megsértése, munkamegtagadás (20 nap magánelzárás, feddés, soros látogatás eltiltása)
- 1982 - tiszteletlenség, zárkarend megsértése (15 nap magánelzárás, soros csomag eltiltás) - 1983 - tiltott tárgy tartása, üzemi rend megsértése, üzemi rend megsértése, körletrend megsértése (soros csomag eltiltása, feddés, feddés, feddés)
- 1984 - munkahely rendjének megsértése (személyes szükségletre fordítható pénz összegét hat hónap időtartamra 50%-al való csökkentése)
A nevezett 1985. január 31-ig fenyítés hatálya alatt áll. A fenti vétségekkel szemben ez idáig négy esetben részesült különböző jutalmakban. Utoljára 1984. január 20-án. Nevelői értékelésekből és feljegyzésekből kitűnik, hogy az elkövetett bűncselekményét nem ismeri el, és annak társadalmi veszélyességét nem látja be. A feljegyzésekből kitűnik, hogy saját magát ártatlannak vallja. Személyiségét tekintve zárkózott, konok, meggondolatlan személy. A bűnözésről nem hajlandó nyilatkozni, azt hangoztatja, hogy sok ember ártatlanul van büntetve. Kapcsolattartása szüleivel rendszeres. Tekintettel a cselekményének társadalomra való veszélyességére, és az ¼ feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségére, egyéni kegyelemben való részesítését nem javaslom. Az orvosi vélemény mellékelten csatolva. 1984. október 25.”

Budapesti Fegyház és Börtön Egészségügyi Szolgálata orvosi véleménye:

„Intézetünkben szabadságvesztését töltő Polereczky Gábor jobb veséjében radiológiailag igazolhatóan kő található, mely időnként vesegörcsöket okoz. Vizeletében oxalát kristályokat találtak. Ettől eltekintve más betegségben nem szenved. Egészséges, fizikai munkára alkalmas.”

1984. október 24. A Győri Katonai Bíróság véleménye röviden:

„A bíróság megítélése szerint az elítéltnél a büntetés célja nem érvényesülhetett, a büntetése továbbra is indokolt, ezért a bíróság az egészséges szervezetű elítélt érdekében tett kegyelmi kérelem elutasítását javasolja.”

1984. december 18-án az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztály vezetője a Győri Katonai Bíróságnak címzett levelében írja, hogy „Polereczky Gábor érdekében benyújtott kegyelmi kérelem nem volt teljesíthető, a szükséges intézkedést tegye meg, a kérelmezőt értesítse.”

1986. július 23-án a szülők - két visszautasított kegyelmi kérvény után - újabbat adnak be a Győri Katonai Bíróságra, arra hivatkozva, hogy fiúk súlyos idegbeteg, őt a fogva tartás túlságosan megviselte, állapota rosszabbodik. Várható, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt idegileg „a gyógykezelés ellenére is teljesen tönkre megy”.

1986. augusztus 5-én a Budapesti Börtön és Fegyház elküldte véleményét a Győri Katonai Bíróságra

Orvosi vélemény:

„Orvosi szempontból Polereczky Gábor egészségügyi állapotát figyelembe véve, nevezett büntetésének elengedése indokolatlan. Hivatkozva a korábban kelt … számú véleményemre, azt változatlanul fenntartom. Kiegészítem azzal, hogy Polereczky Gábor egészségügyi állapotában olyan változás nem állt be, mely a büntetés hátralévő részének elengedését indokolná. Rendszertelen időközökben jelenik meg a rendeléseken különböző panaszokkal. Panaszai gyomorfájás, fejfájás, vesetáji fájdalom. A kivizsgálások során felmerült a jobboldali vesekövesség gyanúja, illetve vele született vesefejlődési rendellenesség gyanúja is. Ha az egészségügyi állapota indokolja, kórházba utaljuk kivizsgálásra és gyógykezelésre.”

Nevelői vélemény:

„A munkába állítási bizottság első alkalommal az intézet pénzügyi szolgálatához osztotta be adminisztrációs munkakörbe. Az első időszakban szorgalmasan dolgozott, igyekezett elsajátítani a munkakörével járó feladatokat. Lelkesedése azonban rövid idő elteltével erősen lecsökkent. Elítélt társaival kapcsolata megromlott, majd a közösség érdekében le kellett váltani. Ezt követően még nyolc munkahelyen kíséreltük meg foglalkoztatni, de viselkedésében tapasztalható negatív tényezők következtében huzamosabb ideig nem tudtuk foglalkoztatni. A szabadságvesztés eddigi időtartama alatt mindvégig beilleszkedési nehézségei támadtak. Az illetékes nevelők és munkahelyi vezetők sokat fáradoznak azon, hogy viselkedését kedvező irányba befolyásolják. De ez eredménytelen volt. A nevelő és pszichológus kezdeményezésére két hónapig az Igazságügyi Megfigyelő és Gyógyító Intézetben is kezelték. Javaslatra 1983. november 11-től 1984. április 20-ig az intézetünk gyógyító-nevelő csapatában helyeztük el. 1983. november 11-től 1984. április 20-ig kihelyezését követően magatartása elfogadhatóvá vált, személyiségében kedvező változásokat tapasztaltunk. Jelenleg a nem dolgozó elítéltek körletében helyeztük el. Viselkedése megfelel az elvárásoknak. Társaival szemben változatlanul tartózkodó. Nem szívesen barátkozik senkivel, kerüli a nagyobb társaságot. Az ellenőrzések során az egyéni körletét, felszerelését elfogadható szinten találták. A felügyelet tagjaival szemben felszínesen tisztelettudó. A rábízott feladatokat egysíkúan végzi. Láthatóan kerüli a konfliktusokat. A szabadságvesztés büntetés időtartama alatt 14 alkalommal kezdeményeztek ellene fegyelmi eljárást. Az utolsót 1984. július 3-án. Szemléltetve, hogy viselkedése kedvező irányba változott, a mai napig öt alkalommal jutalmazták jó munkavégzésért, vetélkedőn elért eredményéért, átlagon felüli tanulmányi eredményéért. Utoljára 1985. május15-én. A nevelői foglalkozásokon a bűncselekmény elkövetését részben elismeri, a bírósági ítéletét túlzott mértékűnek tartja, részben megalapozatlannak. A családi kapcsolatai rendezettnek mondhatók, bár az elítélt csak nevelői ráhatásra hajlandó levelet írni, vagy látogatót fogadni. Szülei részéről megvan a készség, hogy szabadulása után segítségére legyenek a zavartalan beilleszkedésben. Úgy tervezi, hogy a szülei lakásába tér vissza, de több alkalommal is kijelentette, hogy saját lakással rendelkezik, melyet a szabadságvesztés büntetés idején a testvére használ. Munkahelyéről még nincs konkrét elképzelése. Az intézetünk vezető orvosa véleményében értékeli az elítélt jelenlegi egészségi állapotát, és összegezve megállapítja, az nem indokolja a kegyelmi kérvény megalapozottságát. Figyelemmel az orvosi véleményemben foglaltakra, arra, hogy bűncselekményének társadalmi veszélyességét teljes mértékben nem ismeri el, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra lehetőség van, nem javaslom a kegyelembe való részesítését.”

1986. szeptember 12-én az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya a kegyelmi kérvényt elutasítja.

A vaskos ügyirat itt befejeződik.

Ezek után Polereczky Gábor legközelebb büntetését kitöltve 1990. október 12-én, vagy feltételes szabadlábra helyezés esetén 1987. október 13-án szabadulhat.

Szerettem volna a végére járni az ügynek. Kérdések vetődtek fel bennem. Vajon Polereczky Gábor mikor szabadult? 1987-ben feltételes szabadlábra helyezéssel, vagy a politikai változások hatására már 1990 előtt? Mi történt volna, ha azt mondja a vizsgálat során, hogy ő a géppel csak gurulni szeretett volna? Bizonyára a vád sem lett volna fegyveresen elkövetett szökési kísérlet. A szabadlábra helyezésének időpontját szerettem volna megtudni, ezért levelet írtam a Budapesti Fegyház és Börtön Igazgatójának, megadva minden szükséges információt az elítélttel kapcsolatosan. Csak egy dátumra voltam kíváncsi. Levelemre választ nem kaptam.

papa_sztori5.jpg

A 9178-as oldalszámú vadászgép ma

Elhatároztam, hogy találkozok vele. Segítségért a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatójához, dr. Hermann István úrhoz fordultam, aki már a kezdetnél is segített. A könyvtár támogatói nyilatkozata, ajánlása nélkül nem nézhettem volna bele Hadtörténelmi Levéltár ezen anyagába, nem végezhettem volna kutatást.

Annyi információt sikerült beszereznem, hogy az általam keresett személy már nem él. Az ügyiratban szereplő lakcímek közelében lévő temetőkben folytattam a kutatást, hogy további információkat szerezzek Polereczky Gábor szabadulása és halála időpontjáról. A lakcímekhez egyik közeli temetőben megtaláltam Polereczky Gábor urna sírját, majd további nyomozást folytatva megtaláltam egyetlen testvérét. Testvére sem tudott Gábor szabadulásának időpontjával kapcsolatosan pontos információt adni. Tájékoztatása szerint Gábort az utcán érte a halál 44 évesen, 1997. szeptember 24-én.

papa_sztori6.jpg

Polereczky Gábor

„ A tervek kidolgozása semmit sem jelent. Az igazi lelkierőt az igényli, amikor az ember ott áll a repülőgép előtt."

A történetet összeállításához segítséget nyújtottak:
- Kozma Gyula nyugállományú törzszászlós,
- Dr. Hermann István, a Jókai Mór Városi Könyvtár Igazgatója,
- Győri Katonai Ügyészség,
- Honvédelmi Levéltár,
- Polereczky Béla.

Mindezen személyeknek és intézményeknek köszönetemet fejezem ki.

Nagy Ernő nyugállományú alezredes